Már megint Tim Burton... Már megint Johnny Depp... Akár ezt is mondhatnánk (hetedik alkalommal dolgoznak együtt), hiszen a remek páros ismét közösen alkotott meg egy szürreális, ám abszolút élvezhető, (sajnos csak) fiktív világot. Mindannyian olvastuk annak idején általános iskolában kötelező olvasmányként, s ki ne akart volna a főhősnővel tartani varázslatos utazására?! Az Alice Csodaországban (Alice in Wonderland) című film az azonos című gyermekirodalmi mű adaptációja ugyan, ám állítólag jóval több annál. (Itt természetesen nem Lewis Carroll-t méltatom negatívan, hanem Burton hihetetlen fantáziája előtt tisztelgek...) Carroll jó alapot szolgáltatott egy újabb nagy dobásra Burtonnek - igaz, hogy az írónak tudatmódodsító szerek hatása alá kellett kerülnie, hogy megírja a történetet...

Többek szerint Burton és stábja több olyan részlettel egészítették ki a történetet, amelyek az eredeti történetben nem is szerepeltek. Na de nem is lett volna Burton-ös a dolog, ha nem "mászik bele" ilyen téren.
A redező saját elmondása szerint elsősorban azért vállalta el ezt a klasszikust, mert eddig nem tudott mit kezdeni a történettel; amelyben egy furcsa kislány egy még furcsább világban botladozva - olykor zuhanva vagy repülve - ér el egyik helyszínről a másikra, és közben érdekes figurákkal találkozik. Így hát rendet rakott - a maga módján.

Johnny Depp természetesen főszerepet kapott a filmben; karaktere (Kalapos) nem jelenthetett kisebb kihívást számára, mint anno Willy Wonka avagy Ollókezű Edward figurája. A trailer és a képek alapján leszögezhetjük, hogy megint elmeháborodottra maszkírozták - a kosztümje pedig csak fokozza ezt az érzetet. Jellegzetes mozdultai (már megcsodálhattuk őket a Charile és a csokigyárban) ismét teret kapnak, és valljuk be: ebbe a filmbe ugyanúgy beleillenek.

Alice - a könyvtől eltérően - ezesetben egy fiatal nő (Mia Wasikowska), ami egy kicsit még furcsábbá teszi a dolgot. Mert ugye eddig szinte minden hasonló filmben volt minimum egy - de lehetőleg több - gyermekszereplő is, hiszen így több néző özönlött a mozikba. A készítők szerint attól, hogy nincs "tipikusan gyerek karakter", még a fiatalabb generációk számára is érthető lesz a történet (feltéve, hogy olvasták a könyvet egyáltalán).

(Kíváncsi vagyok arra, hogy Kalapos és a Vörös Királynő figurája mennyire nyomja el Alice lényét... Mert benne van...)

Alice régi barátai (Fehér nyuszi, Mormota és Hernyó) sem a kedves, puha plüssállat kategóriába sorolhatóak a képeket nézve; hanem legalább olyan szürreálisak, mint Kalapos vagy a világ, amelyben élnek.

Hőscincér figurája engem kicsit a Narnia Krónikáinak 2. részében feltűnő, hasonló rágcsálóra emlékeztet, de belefér.

A Fehér Királynőt Anne Hathaway formálja meg (pl.:Az ördög Pradát visel), és furcsa is fehérben, jégszőke hajkoronával...Mindenesetre ez a szerep nagyon kell neki, hogy kilépjen a "kis barna" titkárnőszerű szerepekből, és felnőjön végre nagyobb feladatokhoz is. Remélem, hogy bizonyít!

A Vörös Királynő szerepére természetesen Helena Bonham Cartert választotta ki a mester; aki azon túl, hogy nagyon jó és sokat foglalkoztatott színésznő (lsd.: Charlie és a csokigyár - Picúr asszony, Harry Potter - Bellatrix Lestrange), a felesége is éppenséggel.
A Királynő kissé harcias, üvöltve beszélő, digitális trükkel vízfejűvé varázsolt, szív alakú rúzsozással; aki zsarnoki rendszerével és félelmetes orgánummal hergeli udvartartását és Csodaország lakóinak idegein táncol (a magyar szinkronhangot is nagyon eltalálták, bár hosszútávon lehet, hogy sok lesz...).

Vigyori úr karaktere már-már hátborzongató... A macska, akinek körülbelül 90 foga van, vakítóan kék szeme és fülig érő mosolya... FÉLELMETES... (És igen, tudom Atom, hogy neked ő lesz a kedvenced...:)) Első látásra nekem ő tűnik a leghátborzongatóbbnak, de majd kiderül...

 
A film hihetetlen költségvetéssel készült el, ezért a Disney már 3 hónappal a premier után ki szeretné adni DVD-n. Ez nagy felháborodást keltett Angliában, hiszen a vetítési ciklus több moziban is 17 hét, így közölték, hogy ha nem áll el a szándékától a cég, akkor bizony ők meg nem játszák majd a filmet... (Ez minket nem fenyeget ugyebár...)

Mindenesetre alig várom már, hogy láthassam!!! Csodaországot szeretnék látni! Akár most rögtön!!!

Nem mellesleg minden tiszteletem a jelmeztervezőnek....

Fáradtság - inkább idegi, mint fizikai. Ez jellemez most, így nem is rémisztgetek senkit inkább. Keresek egy vidám témát, és évődöm tovább, csendesen, magányosan.
A cikk nem az én agyam szüleménye, mert az akkreditációmat nem fogadták el...

Kézilabda Bajnokok Ligája: Az MKB Veszprém KC egy lépésre a csoportelsőségtől!!!

Hatalmas lépést tett a csoportelsőség felé a Veszprém, miután nyert a vendég német Rhein-Neckar Löwen ellen a férfikézilabda Bajnokok Ligája 8. fordulójának vasárnapi mérkőzésén.

Férfi BL, B csoport, 8. forduló:
MKB Veszprém - Rhein-Neckar Löwen,  34-30 (17-12)

A csoportrangadón pazarul kezdett a Veszprém, kiváló védekezéssel elhúzott 8-3-ra, amire időkéréssel válaszolt a vendéggárda. Két bekapott gól után viszont már Mocsai Lajos vezetőedző próbálta rendezni a sorokat.
Ezt követően állandósult a 3-4 gólos különbség. A németek kemény játékosa, a védelemben alappillérnek számító Roggisch már a 22. percben összegyűjtötte harmadik 2 perces büntetését, így piros lappal végleg kiszállt a meccsből. A folytatásban emberhátrányban sikerült megint komolyabb előnyt összegyűjteni.

A második félidő elején felváltva potyogtak a találatok, majd emberelőnyben újabb lendületet szerzett a házigazda, és a 42. percben már 25-17-et mutatott az eredményjelző. Időt kért a Löwen, de nem volt igazán hatékony fegyvere: negyedórával a vége előtt 28-21-re lépett el a fanatikus szurkolótábora által hajtott Veszprém.

Ám nem adta fel a Rhein-Neckar, és ebben segítségére volt, hogy a biztos vezetés tudatában kiengedett a hazai együttes. Rövid idő alatt 28-24 lett az állás, mi több, emberhátrányba került a Mocsai-csapat, de ettől legalább magához tért. Sikerült átvészelni a két percet, majd újult erővel folytatódott a csata. Arra kellett figyelni, hogy - mivel a Löwen otthon 32-29-re verte a Veszprémet - legalább négy gól legyen a különbség. 34-30-nál az utolsó támadás a németeké volt, ám Bielecki kezéből kiesett a labda.

A mostani siker azt jelenti, hogy ha a Veszprém jövő szombaton legyőzi a vendég szlovén Velenjét, már biztos csoportelső, és a nyolcaddöntőben egy csoportnegyedik kerül az útjába.

MKB Veszprém KC: Peric - Iváncsik T. 2, Sulic 1, Lapcevic, Lushnikov 1, Terzic 1, Iváncsik G. 9.
Csere: Fazekas, Vilovski 1, Gulyás 2, Sesum 7, Perez 4, Eklemovic 6.
 
Rhein-Neckar Löwen: Szmal - Groetzki 4, Stefansson 2, Manojlovic, Klimovets 1, Bielecki 8, Gensheimer 11.
Csere: Fritz, Roggisch, Prieto 2, Harbok, Gudjonsson, Müller, Bruhn.

Gratulálok a csapatnak!!!

HAJRÁ VESZPRÉM, GYERÜNK!!!
 

2010. február 11-én elhunyt Alexander McQueen, brit divattervező. Nem szeretnék pletykálkodni, mindössze megemlékezni fogok.

Bogi barátnőm annak idején az ő munkásságából írt szakdolgozatot és merített ihletet vizsgamunkáihoz. Akkoriban (2003-ban) már a világ egyik legnagyobb divatmogulja volt.

Egy olyan divatszakemert veszített el a világ, aki fiatal kora ellenére (mindössze 40 évesen hunyt el) hatalmas karriert futott be. Munkáscsaládba született, gyermekként London East End nevű városrészében élt. A londoni St. Martin Művészeti iskolában végzett, Designer szakon, s kisvártatva (1991-ben) fel is tűnt a divat csillagoktól fénylő egén.

Négy évben is a világ legjobb divattervezőjévé választották. 1996-tól 2001-ig a Givenchy vezető tervezőjeként munkálkodott - már akkor megteremtve maga körül azt a különös atmoszférát, ami munkásságát jellemezte.

Bemutatói gyakran meghökkentőek voltak, különleges világba vezették el a nézőt/divatkedvelőt. Ruháinak nagy része hordható akár utcára is, de természetesen a Haute Cotture sem állt messze tőle.

 Szerettem volna eljutni egyszer egy nagy bemutatójára, de ez már nem fog menni...

Sajnálom, hogy elment, de ő döntött így. Remélhetőleg valaki továbbviszi majd a nevét; aki hasonló dolgokat képes művelni!

Nyugodjon békében!

Miért éppen Alaszka?!- csúszott ki a számon ma reggel, amikor a függöny elhúzása után szemem elé tárult a nagy fehérség. Igen, (akár csak Cicely városkáját anno a sorozatban) Szombathelyet is belepte a gyönyörű, fehér takaró.

Hogy továbbra is a "meséknél" maradjunk: Holle Anyó rendesen rázza a dunnáját két napja; nem kis fejtörést okozva ezzel a közlekedni vágyóknak. Lassan guruló autók és buszok közt evickéltem ma én is a munkahelyen felé (Jászay Mari utca). Hideg volt, a szemembe fújta a szél a havat; de mégis van ebben valami szép. Itt nemcsak a fehér hólepelre gondolok, hanem magára a télre. Ebben az évszakban születtem, ezáltal jobban is szeretem; sokszor mit nem adnék egy adag hóért a nyári kánikulában! :)

Valahogy jól esik néha a ropogó tűz mellől, egy bögre forró teával a kezemben csak úgy nézni kifelé, és nem gondolni semmire! (Nyilván a kollégiumi szobánkban nem ropog a tűz, de meleg van - nagyjából.) Mert ez a nagy fehérség ellepi az élet mocskát is; felülírja az aznapi vagy éppen rég magunkban hordozott sérelmeket, megnyugtat.

Még a 16 kg-os táskám súlyától lüktető, betonkeménnyé vált vállam fájdalma is enyhül, ha a kivilágított és szikrázó városra lenézek a negyedik emelet folyosójának ablakából. A hazajutás innen ugyan lehetetlen most, de nem is volt tervben. Márciusra pedig majd elolvad a hó; és sáros-latyakos förmedvény kerül a helyébe... Hát nem jobb ez a tisztaság?! De... Szerintem...

Kedves olvasó!

Szombat este van és egy rendhagyó blogbejegyzés készül.

Ezt a kis szösszenetet Erwinnel és Zsuval együtt alkotjuk meg, buli illetve huligánkodás előtt.

Mivel is tölthetné egy egyetemista a szorgalmi időszak előtti, utolsó szabad szombatját a 420-as szobában? Egy pakli Solo és egy üveg bor (bor=2 dl vodka, 1 üveg pezsgő, energiaital, egy finom Sporoni Kékfrankos Rosé, Orsi papa bora és egy doboz sör...)társaságában? Bezzeg - mondhatnátok - ez is ivással kezdődik... És tényleg. Sziporkarengeteg van, válogatunk.
Egész nap nem csináltunk mást, mint döglődtünk és főztünk. Az üvegek visszaváltása után maximum Zsu hóban való megfürdetése jelentett egy kis felvidulást; de amúgy ez is egy unalmas estének indult.
Ez a Triumvirátius mai ülése csak a erre a napra érvényes; mert amúgy többen vagyunk... Jelenleg a szobában katonás rend és patinás rend uralkodik: dohányozni csak a folyosón lehet, az epercsapot viszont mára elzártuk! ;)

Most egy idézet következik Márai Füveskönyvéből, mert az jó!
"Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbálcsak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet."

Hát, ez valahonnan csak úgy eszünkbe jutott...:)

Valószínűleg ez az állapot a jövő héttől határozottan átalakul, a három hetes pihinek vége, a délben kelés csak álom lesz, a hajnali 2 órás Solo partiknak befellegzett; ezek helyét átveszi a 8 órási kelés és a szorgalmas diáklét.

A vizsgák utáni mámorban fürdés végetér, a régen látott szaktársak újra visszatérnek az Alma Mater-be, beszállunk a mókuskerékbe. 

A szerdai Romkert Szeminárium kötelező megjelenéssel bír, és az ember elgondolkodik, hogy felkeljen-e reggel, és meglátogassa-e az órákat. Ilyenkor eszünkbe jutnak az előző évek csütörtökjei, amikor az ember még befolyásolt, akár kialvatlan állapotban érkezett; ki mozgásos, ki szellemi síkon folyó órákon vett részt - nem feltétlenül 100%-osan.

Ha szerencséje van az adott alanynak, akkor találkozik a tegnap esti ismerősökkel; akikre vagy emlékszik, vagy nem... Esetleg csak a tegnapi designről és az elcsúszott sminkről úszhatnak be szemei elé emlékek... De ebben ez a szép... Ekkor megpróbáljuk összerakni az elmúlt este eseményeit, nem túl sok sikerrel.

Ilyenkor az ember alig várja, hogy végetérjenek a testet és szellemet kínzó órák. Az tudja igazán átélni, hogy milyen érzés ez, akinek egy olyan napon rajzolnia, énekelnie vagy mozognia kell. Ebben az állapotban nem egyszerű egyenes vonalat húzni; tiszta hangot kiadni vagy éppen másfél órát úszni. Valljuk be, szerencsés az, akinek csütörtök reggel elméleti órája van, és meditálhat nyugodtan a hátsó sorban egy üveg kólával.

Ervin szavait idézem most: " Mikor ötkor hazaérek egy ilyen nap után, és már fél órája edzésen kellene lennem, benyitok a szobába és látom, hogy a tegnapi rend átváltozott katasztrófa súlytotta övezet-jellegűvé. Az ágyamig vágott ösvényen osonok, a cipőm a földhöz ragad (így nem kell kikötni). Csend honol a kollégiumban, nyugalomban és békében ruhástól belefekszem az ágyba. A mérleg nyelve az alvás felé billen; ma sem jutok el edzésre. Plusz: megfordul a fejemben, hogy holnap mikor fogok rendet rankni?! Vagy még nekiálljak ma este?!"

De eztán - kiküszöbölvén az ilyen helyzeteke - csütörtökön fogunk bulizni... De ez csak hiú ábrándnan tűnik, hiszen szerdán van "A KOLLOKVIUM"! :)

A megmaradt foszlányok alapján idézetek jönnek most:

- Reggel 9 óra, Büfé, fél liter ásványvíz benyakalása után jobbra fodulva érzékelem esti bajtársaim jelenlétét, akik egy pultra dőlve ugyanezt az italt fogyasztják; és elhangzik egy mondat: "Akkor te is ott voltál tegnap?!" Én meg röhögve tovább sietek.

- Reggel 8 óra, Öntöde, Rajz óra. A félíves rajtábla mögé bújva próbálok munkát színlelni, nem sok eséllyel. A tanerő rámszáll - mint mindig - és nem lévő pedagógusi vénájának felhasználásával próbál ösztönözni. Ekkor kedves csoporttársam megjelenik (természetesen késve és még vidáman), maíjd belesikítja az éterbe a következő szlogent: "Na hol a buliiiiii?" Volt... Ne sikonyálj... Baaaa....

-Zsu történetét itt most nem olvashatjátok, mert diszkréten hallgat, vagyis NEM EMLÉKSZIK!!! :D:D

Hát akkor most nekiveselkedünk az utolsó szabad szombatnak... Tegye ezt mindenki, aki csak tudja!

Béke!

Majd' egy évvel ezelőtt egy kegyetlen gyilkosság híre rázott meg bennünket. Február 8-án szinte minden portálon ezt olvashattuk:

Szombatról vasárnapra virradó éjjel a veszprémi Patrióta Lokál előtt halálra késelték a román válogatott és a magyar bajnok MKB-Veszprém kézilabdacsapatának beállóját, a román nemzetiségű Marian Cozmát. A védelmére igyekvő társai közül a szerb kapust, Ivan Pesicset vesén szúrták, a szintén szerb származású fiatal irányító, Zsarko Sesum súlyos fejsérülést szenvedett. A kézilabdázókat egy harmincfős társaság támadta meg. Az indíték ismeretlen.

Bizony, már egy éve volt. Sokan nem hittünk a szemünknek és a fülünknek akkor, mint ahogy azóta is csak állunk sokszor értetlenün a tény előtt, nem akarjuk elhinni. Pedig megtörtént.

A Veszprém Megyei RK. február 5-én nyilvánosságra hozta a bizonyítékokat és lezárta a nyomozást. A képek, amik Marian pólójáról készültek ismét feltépték a - lassan bár, de - gyógyuló sebeket; és ismét iszonyatos dühöt és bánatot érzek belül. Nem mindenki értheti ezt, nem is kell...

Jobb, ha bele sem gondolunk abba, hogy azok, akik szerencsésen túlélték (Ivan Pesic, Zarko Sesum) és akik átélték ezt a brutális gyilkosságot a helyszínen, mit érezhetnek minden egyes alkalommal, amikor beszélniük kell róla... Így is nehéz, szurkolóként. A családról pedig ne is beszéljünk! Az apa, aki olyan tartással viseli fiának elvesztését vajon meddig bírja még?! Meddig bírja még az édesanya, aki napi 6 órát tölt a temetőben? Ki tudja.

Holnap avatják a szobrot a Veszprém Aréna előtt. Egy kb. 3 méter magas műalkotás előtt emlékezhetünk ezután Marianra, aki mára már "Őrangyallá" vált a szemünkben, mert ott van mindig a csapattal; érezhetően ott van... Ezt sem kell persze elhinni, nem érezheti mindenki. De mi hiszünk benne. Mert valaminek ezután is lennie kell.

Egy biztos: a szobor emlékeztet arra, hogy az emberi ostobaság, gonoszság, brutalitás és gerinctelenség egy olyan világ felé vezet bennünket, ahol szinte néhány év börtönbüntetéssel "meg lehet úszni" egy ártatlan ember (nem mellesleg egy jó ember) meggyilkolását.

Persze emlékeztet arra a Marian Cozma-ra is, aki a pályán mindig oroszlánként küzdött, de a "harctéren" kívül egy nagyra nőtt gyerek mosolyával élte az életét...

Ha elengedni nem tudjuk és akarjuk, akkor gondozzuk az emlékét tovább!

Nyugodj békében, Marian!

2010. január 28-án egy érdekes fejtegetés kelt útra. Hali, Csabi, Gábor és Taki jóvoltából sokminden (reális és irreális) információt megtudhattunk a bálnákról - szögezzük le, hogy nem mindegyikre voltunk igazán felkészülve.

Már nem is tudom, hogy is kezdődött, csak néhány emlékfoszlány alapján rakom össze a történetet.
Azt hiszem, talán az lehetett a nyitómozzanat, amikor valamelyikük felvetette a témát, hogy a bálnák hímivarsejtjei vajon ebihal méretűek-e... Aztán innen már a megbomlott elmék ezerféle gondolatot gurítottak tovább, időt s energiát nem kímélve stimulálták rekeszizmainkat; nekem még mindig fáj...:D

A következő információkat tudtuk meg a bálnákról (a teljesség igénye nélkül sorolom fel):

- Jacques Cousteau a bálnavilág Hugh Heffner-e, aki Playcet-et olvas.
- A bálnanők lába, hónalja nem szőrös, maximum kagylós.
- Pamela Dick egy bálna-szupersztár (vajon ki lehet az ember-megfelelője?), akinek szilikonozva van a szája, a hátsója és természetesen a mellei. Természetesen minden műhely falát az ő képei díszítik.
- Abszolút nem veszélyezteti a bálnákat a cellulitisz kialakulása.
- A bálna szájában hatalmas cukor-miteszerek vannak, amelyek édesvízzé teszik a sós tengervizet.



Hali által kiadott feladatként ki kellett derítenem, hogy mit iszik egy bálna. Mivel Csabi állítása szerint csak édes vizet ihat, és ez a sós tengerekben enyhén szólva lehetetlen; neki kellett látnom a kutatásnak. Tehát íme:

A cetek szervezete hipoozmotikus, azaz alacsonyabb arányban tartalmaz sót, mint a tengervíz, amelyben élnek. Ezért folyadékszükségletüket nem tudják ivással fedezni; csak táplálékukból, illetve saját zsírtartalékukból jutnak vízhez. Ennek ellenére egyes delfinek néha isznak tengervizet, de ez életben maradásukhoz nem feltétlenül szükséges.

Annyi biztos, hogy eddig sem néztem ugyan a Fishing & Hunting műsorait, de ezután sem fogom; mivel a fiúk kifejtették, hogy az tulajdonképpen halpornó...

Nos, remélem az illetékesek elégedettek; a kutatásnak meglett az eredménye. Következő alkalommal (ha rávisz a lélek), talán írok a KISS-lakótelepről is...

Az én kedvenc bálnatípusom egyébként a Beluga! :D

Bálnadal (Halinak az a feladata, hogy a következő teafarm-találkozóig megtanulja a szöveget! :P):

Az emberek többsége - különösen a nők - nem szeretik, ha a korukat említik. Engem nem zavar különsebben; mert ugye egyrészt mit tehetnék az idő múlása ellen, másrészt meg nincs ezen semmi szégyellni való. 28 éves lettem tegnap, amit a barátaim úgy gondoltak, ünnepeljünk meg.

Csütörtökön a Teafarmmal a Klubban ünnepeltünk (hol máshol). Volt minden, ami egy ideális születésnapon kell: tüzijátékos torta, virág, ajándékok, barátok, hangzavar, nevetés, sztorik. Nagyon jól éreztem magam, még akkor is, ha körülbelül sejtettem, hogy mi fog történni. :)

Készült csoportkép is, íme:

És hogy miket is kaptam? No, lássuk csak...

- Virágot Gábortól és Csabitól;
- Egy vizilőt ábrázoló fotót üvegkeretben Atomtól és Bonyitól;
- Naplót Vicától;
- Parfümöt, nyakláncot és karkötőt Judytól és Bencétől;
- Egy lila ultrabrutál harisnyát és egy nagyon szép neszeszert Eszutól;
- Egy palack finom fehérbort Halitól;
- Asztali képkereteket Takitól!

A bulit akár keresztelhetnénk Hali-beavató bulnak is, mert Eszuval először érkezett a társaságba Halász Márk úr.:D Az asszimilálódás körülbelül 10 percet vett igénybe, és Csabinak már másnap hiányzott is; úgyhogy nincs menekvés Halinak!

:D Judy és Bence a szokásos formájukat hozták (gyerekek:))!

Gábor, Csabi, Taki és Bonyi is magát adta. Atom, Vica meg én gyakorlatilag a közönséget alkotva röhögtük könnyesre magunkat; szegény Eszu pedig halálosan lefáradva vegetált már a buli végére. De így volt jó!

Nagyon köszönöm a Teafarm minden tagjának, hogy gondolt rám, és hogy együtt voltunk! Örök emlék marad; bár nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó "hangos-szülinap"! :)

Atommal ismét készült közös fotónk, természetesen szemöldök-felhúzós... Mégis milyen készülhetett volna?! :P

Tartozom egy bálna-sztorival is, de ez egy külön bejegyzést érdemel, így későbbre halasztom!

(Köszönöm a képeket Atomnak! :) Jól van, Papa(2)!:D:D)

29-én kora este sok kedvem nem volt semmihez, lefárasztott az előtte nap; de Ervin és Zsu társaságában (na meg persze a zenék hatására) felpörögtem; így ezt a teliholdat sem hagytuk ki! :D

Ervinnek és Zsunak:

Ekkor is a Klubban kötött ki a banda, de akkor már Ervin, Mo, Zsu, Ádám és Nikiék is velünk voltak! Köszönöm a negyedik emeleti társaságnak is a végigvisított éjszakát!!! Remélhetőleg mindenki jól van már; és oda ért, ahová elindult hajnalban! ;)
Ami a tegnap estéből kiderült:
- Ervin FÉLELMETES!!! :D (Nem boncolgatnám, aki ott volt, tudja mire értem!)
- Mo tulajdonképpen nem is annyira kis csendeske, csak jól titkolta eddig...:D
- Zsu le tud mosolygósodni, és akkor mindenféle őrültségeket is csinál/mond; de ez így jó is!:D
- Gábor és Ádám órákig képes a kikapcsolt dartsgépet dobálni! (Először furcsa volt, de aztán...:))
- Bonyi tud nyugodt is lenni (ha akar; és nem értem, hogy miért nem akarja gyakrabban)! :D
- Atom hangja masszírozza a talpamat, és meglehetősen jól tud nézni...:D;)
- Vica közöttünk ülve írja a szakdogáját láthatatlan laptopján..:D

Erről a buliról nincsenek képek; mindenki döntse el, hogy sajnos vagy hála Istennek! :D:D

Nagyon jó volt ez a két nap (bár totál fáradt vagyok); és csak köszöni tudom azt a sok szeretetet és törődés, amit éreztem/érzek és remélem még fogok is!
 

Történt egyszer (2009 nyarán), hogy Feri barátom megkért: tervezzek nekik fellépőruhát/jelmezt az 1920-as évek golfruházata alapján. Nagy nehezen sikerült (rettentő kevés ugyanis a háttéranyag ebből a korszakból), és a rajzok Vera nénihez (egykori szakoktatómhoz) kerültek. Kisvártatva el is készültek az Almost Trio legújabb kosztümjei. Természetesen piros-kék színösszeállításban, hiszen aki Vasas-szurkoló...

Nyilván a ruhák stílusából sejthető volt, hogy a golf köré építik következő műsorukat... Vártam, hogy mikor és hol láthatom; látni fogom-e egyáltalán élőben, vagy csak különböző médiákon keresztül esetleg.

Aztán körülbelül 2 hete Feri meghívott a Fővárosi Nagycirkuszban rendezett VIII. Cirkuszfesztiválra, ahol a "Magyar műsorban" léptek fel Bálinttal.
Atommal mentem, aki természetesen fotózott is, itt megnézhetitek őket.
A cirkuszhoz érve Feri öccsét (Attila) kellett keresnem a jegyekért (a belépők átvétele kicsit díler és "felhasználó" közötti seftelésre hasonlított); több, mint jó volt ez így, mert őt még ritkábban látom, mint az eszement bátyját... :D
Ezután kisebb vesszőfutás kezdődött, hiszen Atomnak elvileg a cirkuszigazgatóval kellett volna egyeztetnie, hogy "dolgozhasson", de őt nem találtuk meg. Videót sajnos nem tudott készíteni, hiszen a Duna tv gyakorlatilag teljes stábjával kint volt.

Beérve a terembe arról beszélgettünk, hogy kisgyerekként (amikor utoljára ott jártunk) mennyivel nagyobbnak - sőt óriásinak - tűnt minden. Ma már nagyok vagyunk, és a lábunk éppenhogy elfért, de az előadás feledtette ezt. 

Az egyetlen negatív mozzanat a mellénk beférkőző nagypapi és nagymami volt a másfél éves unokájukkal. A gyerek végig ordította a nyitószámot, és Feriék műsorának elejét is, mikor is a nagyapja úgy döntött, hogy kiviszi a toporzékoló gyermeket. Nem is lett volna semmi baj ezzel, ha nem az Almost Trio dolgozott volna épp a porondon... Így kb 20 másodpercről lemaradtunk. (Minek hoznak egy ekkora gyereket cirkuszba??? Nem érti, megijed... Áááá... Mindegy. Hozzáteszem, hogy ez nem volt elég nekik: a második műsorrészre természetesen késve érkeztek, így mindenkinek fel kellett állnia; ami kissé nehézkes volt, tekintve, hogy az összes motyónk a lábunk körül helyezkedett el a földön...)

Az egész műsor tetszett (találjátok ki, hogy a legjobban melyik :)), arra a két órára megint gyerekek voltunk lélekben. Atom az összes légtornász-lányt hazahozta volna (én mondtam, hogy ha kifizetik a vonatjegyet, akkor tőlem nyugodtan:)), de aztán mégsem...
Bevallom, nagyon büszke voltam/vagyok Ferire és Bálintra, fergeteges volt a műsor, hát még a fogadtatás!!! A cirusz nézőtere ugyanis teljesen megtelt, gyakorlatilag egy gyufaszálat nem lehetett volna még elhelyezni. Így tehát teljesülhetett egy álom: telt ház előtt, Budapesten is megmutathatta magát az Almost Trio!!! Gratulálok, srácok; várjuk a folytatást!!! ;)
 

Feriékkel történt gyors beszélgetés után útnak indultunk a következő úticélunk felé, de még mindig a hatása alatt vagyok annak a délelőttnek. Még sokszor szeretném őket látni így, mert a szürke hétköznapokba színt csempésztek/csempésznek, most éppen kéket és pirosat...
 

Pár nappal ezelőtt Bonyi (igen, már megint ő) megkérdezte, hogy tulajdonképpen hogy is jött az, hogy  a Teafarm-tagoknak van egy állat megfelelőjük is. Ma ezt mesélem el...

Egyszer, egy szokásos estén ültünk a Klubban Atommal meg Csabival. Akkorra már szokássá vált a "rajzszakkör"; mert mindig eszünkbe jutott valami, amit meg kellett örökíteni az utókor számára. (A számos klubrelikviából azóta kisebb kiállítás nyílt, amelyet a szobám falán lehet megtekinteni - szükség esetén okfejtő tárlatvezetéssel.) Szóval ezen az ominózus estén Atom megkérdezte tőlem, hogy mit rajzoljon. Én pedig soroltam: vizilőt :), kacsát, zsiráfot, majmot, flamingót, kókuszt... A mókust csak később találtuk ki (sokáig vaciláltunk ugyanis, hogy Vica milyen állat lenne), és a hód is csak később csatlakozott a Teafarmhoz. :) Azóta már mindenki megszokta ezt a furcsa képet; sőt, a karácsonyi ajándékozás is félig-meddig ennek jegyében telt.
Nálam azóta mindig akad pár papírfecni, Atomnál pedig vannak különböző színű tűfilcek, így akadály nincs.

Na, hogy visszatérjek történetem alapfonalához, felsorolom a Klubtagokat; és természetesen az adott állatmegfelelőket is.

Csabi alias Kacsa:
Csabi a szőke, állandóan össze-vissza, ide-oda álló hajával totálisan kacsa-imitátor. Néha csetlik-botlik is, na meg énekel (hápog); de neki elnézzük! :)

Atom alias Zsiráf:
Atom magasságából adódóan lett zsiráf, és nem azért, mert foltos lenne...:D Megfontolt, körültekintő, néha ultra-nyugodt (néha meg nem):). Nem társalogtam még zsiráffal, de biztosan hasonló jellemzőkkel bírhat...:) És nem hasonlít a Madagaszkár zsiráfjára, bár a múltkor a nyakmerevítőben....:D

Gábor alias Majom:
Gábor tesi szakos, erős gyermek; s ha nem vigyáz, a karjait ő is a földön fogja húzni, mint állat megfelelője. Néha szertelen, néha buggyant, néha meg morcos, de a mienk!:D

Vica alias Mókus:
Pici, aranyos, ugribugri = Vica! Az ember csak úgy megölelgetné kicsit! Vidámságát és optimizmusát - ha lehetne - mindenki átragasztaná magára! :)

Taki alias Hód:
Erről a történetől Atom tudna mesélni, mert már a Farm alapítása előtti időkre nyúlnak vissza a gyökerei. Annyi biztos, hogy erősen hozzájárult rágószervének mérete...:)

Eszú alias Flamingó:
Hosszú láb, rúd, rózsaszzínség (néha), ennyi... Egy rúdtáncos flamingóval együtt élni meglehetősen felemelő érzés! :D

Bonyi alias Kókuszdió:
Bonyi kicsi, bonyolult, barna és néha meglehetősen kemény fejű... Nem találtunk megfelelő állatot ezekkel a jelzőkkel, így lett ő kókuszdió. Ahogy látjuk, elfogadta a tényt...

 Orsi (én) alias Vizilő:
Nem lepődtem meg az állat-megfelelőmön. Ennek két oka van: az egyik, hogy szeretem a vizilovakat; a másik pedig hogy a géneknek (na meg még sok másnak) köszönhetően nem vagyok éppen apró... Nem sértő, még mielőtt megkérdeznétek! :D

Judit és Bence állat-énjei körül még nem tiszta a kép, ezért még kicsit várat magára a bemutatásuk.
 

Szóval így néz ki a mi kis Teafarmunk (Copyright by Szabi)! Remélhetőleg még sok közös teázásra lesz még alkalmunk így együtt!

A média eláraszt bennünket mindenféle hirdetésekkel, amik vagy jók, vagy nem; de így vagy úgy az "életünk részei" lesznek. Nem szeretem, ha egy filmet ezerszer megszakítanak reklámspotokkal, de ez van; a kereskedelmi televíziós csatornák korát éljük.
Hihetetlenül pénzigényes és felkapott iparágról van itt szó, valószínüleg épp elég kétes dologgal, így ezt a részét nem is feszegetném.

Marketing-tanulmányaim alatt sokat tudtam meg a reklámokkal kapcsolatban, de engem mindig is jobban érdekelt a kreatív oldala. Mert van neki. Illetve vannak jól "megcsinált" reklámok, csak sajnos ezekből van a kevesebb.
Atom mai bejegyzése is egy kreatív reklámról szól, ezt elolvashatjátok itt.

Én ma a kedvenc reklámaimat gyűjtöttem össze. Lesz ebben a sport témájútól a lakberendezésig minden; egy-egy rövid indoklássan.

1., Nike - Just do it
A Nike reklámok valahogy mindig jók. Nem feltétlenül arra gondolok itt (elsősorban), hogy "szép emberek" (lsd. Rafael Nadal) szerepelnek a kisfilmekben; hanem azért, mert ki vannak taláva. Ez a reklám abszolut kreatív - az én szemszögemből nézve; a legjobban az összehangoltság tetszik benne - bár Roger Federert kihagytam volna... :)

  2., Nike - Woman Breakdance
Igen, megint Nike... Sofia Boutella egy tánc-félistennő, a Nike reklámok meg nagyon jók, így természetes, hogy az egyik nagy kedvencem!

 3., Ikea - Ikea Dog
Ikea-mániában szenvedek már nagyon régóta. Ez a spot a kutyával nagyon tetszik, talán az "egyszerűsége" és a kedvessége miatt. Jó ötlet, jó képek, jófej kutya. Mi kell még?! :D

 
4., Coca Cola - The Coke side of Life
A Coca Cola reklámai tipikusak voltak, egészen addig, amíg ez meg nem jelent. Talán ezért kaptam fel rá a fejemet; na meg persze szeretem az ilyen mesevilágban játszódó történeteket. Elvarázsol, és szeretném, hogy "na még egy kicsit maradjunk itt"; de nem, a reklám nem mozifilm...

 
Heineken
A sörreklámok szinte mindig ötletesek (kivéve egy-két fárasztó magyar förmedvényt), és a Heineken nálam viszi a prímet! Tetszik a pörgőssége és a szokatlan feladatkör a "közeg" esetében! Mellesleg ilyen rendfenntartó erők furikázhatnának errefelé is...

 
Sok-sok reklám kerülhetne még ide, de azt hiszem, ezek a kedvencek. A marketing-szakemberek néha megnézhetnének egy-két hasonló filmecskét, és akkor nem kerülnének ilyen szemétnek sem titulálható ócskaságok a leendő fogyasztók elé... Remélhetőleg étkezésidőben...

Miután Bonyi megdorgált ma, hogy nem frissül a blogom; rászántam magam a nagy tanulás közeptette (hahaha), hogy írjak.

Minden rendben van a suliban (kivéve azt az idegesítő tényt, hogy vizsgaidőszak van), a kolesz is áll, a többi meg nem érint. A baráti táraságunk - hála az égnek - rendületlenül összetart, és megpróbáljuk egymást áttuszkolni a megpróbáltatások sűrű bozótján - általában sikeresen, csupán néhány karcolást szerezve. A mai bejegyzésem egy kicsit a felvidulást is szolgálja.

Nem is tudom mikor volt már, hogy ennyire szerettem volna valamit; egy nagyon régi vágyamat hajszolom már évek óta. Hogy mi is ez? Az, hogy egy kutya gazdája legyek. Tudom, most vannak, akik furcsán pislognak a monitor előtt, mert sokaknak az anyagi javak többet érnek bárminél... Ezt a vágyamat mindenféle pszichológiai fejtegetéssel elemezhetnénk, de nem kell. Mindigis kutyapárti voltam, kicsi koromtól kezdve valamilyen módon volt eb a környezetemben. Legkedvesebb négylábúm Roni volt, akit eltűnése óta is siratok... Na, nem a hetven centi mély gödreiért, amiket az udvarban ásott; hanem mert olyan volt, amilyen. Játékos, kicsit öntörvényű, nagypofájú, bolond... (Azt mondják, a kutya hasonlít a gazdájára... Vagy fordítva...)

Azóta nem volt kutyám, bár nagyon szerettem volna. A család annyira nem örült az ötletnek, így nem lett... "Majd, ha saját lakásod lesz..." Ettől a mondattól a hideg ráz, de tiszteletben tartottam a familia kérését és tavaly például visszautasítottam egy öt hónapos angol bulldog gyámságát. Jobb a családi béke, gondoltam akkor. Igazuk is volt, hiszen otthontól közel 250 km távolságban nem nagyin tudnék vele foglalkozni. Mert egy kutyával ugye kell. Irigylem Bogi barátnőmet, aki egy édes bullterrier boldog tulajdonosa...

 A tavalyi év előtt is szimpatikusak voltak nekem a dogok (főleg az angol, a dán és a német), így teljesen bizonyos mostmár, hogy lesz nekem olyanom. (Meg egy nápolyi masztiff, ha...) Tudom, hogy horkol, hogy flegma, hogy lusta ha úgy akarja; de mindezekkel együtt szeretném, hogy mellettem legyen.



Így aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy miképp is lesz nekem egy bulldog kölyök a közvetlen környezetemben, és ezeket a lehetőségeket találtam:

- Beköltözöm egy tenyésztőhöz, vagyis a kenelbe a kutyák mellé... (Na nem...)
- Beköltöztetem a koleszba, Feribá nagy örömére... (Megtenném, de rövid időn belül kívülről néznénk befelé...)
- Sok pénzt keresek (???) és albérletbe megyek! (Ez lenne az abszolút tökéletes megoldás - több szempontból is, csak a sok pénzhez jutást kellene még valahogy megoldani... Na, erről majd máskor.)

Annyi biztos, hogy a város, ahol további életemet tölteni szeretném az Szombathely; és hogy a kutyám neve Hannibal lesz. A többi még képlékeny. De legálább már terv van.

Íme egy kis ízelítő az angol bulldogokról:

Nos, itt az új esztendő. Nem várok tőle többet, mint amilyen az előző volt; de mégiscsak minden új év kecsegtet az újrakezdés illetve a változtatás lehetőségével.
Nem tudom, hogy mit írt nekem elő a sors, de reménykedem benne, hogy csupa szépet és jót. Furcsa is lenne, ha az ellenkezőjét kívánnám magamnak.

Vannak előre látható dolgok ebben az évben is... Nem, nem vagyok látnok, de törvényszerű, hogy az ember élete változzon.

Atom barátom a saját blogján pontokba szedte, hogy mit szeretne elérni/teljesíteni ebben az évben; ő adta az ihletet nekem is, hogy hasonlóképpen tegyek.

Lássuk, hogy milyen célokat tűztem ki magam elé elméletben 2010-re:

- Próbálok még jobban odafigyelni az emberekre körülöttem (család és barátok).
- Több időt fogok tölteni a nekem fontos dolgokkal, hogy magammal is tisztában legyek.
- Minél több időt szeretnék a fotózással tölteni (hogy ne legyen hiábavaló az a sok újév napján elfogyasztott lencse:)).
- Kevesebbet fogok dohányozni (?) és baromságokra költeni.
- Megpróbálom minden elrontott vagy romlófélben lévő emberi/vagy nem emberi kapcsolatomat helyrehozni.
- Ha az előbb említett nem megy, akkor próbálom parkolópályára tenni vagy teljesen megszüntetni ezeket (nem vagyok ugyanis mazochista, és úgy több időm marad azokra, akik igazán fontosak.).
- Azokat a régi baráti kapcsolataimat, amelyek "megérdemlik", megpróbálom jobban ápolni.
- Próbálom a kötelező helyzetekben is a pozitívumot meglátni és jól érezni magam a bőrőmben.
- Ugyanez vonatkozik a munkahelye(i)mre, és az ott töltött időre.
- Olyan témákkal is fogok foglalkozni (olvasás szintjén), amivel eddig nem, vagy keveset törődtem.
- Befejezem a sztorit, amit Judy már annyira vár.
- Próbálom az életemet afelé irányítani, amit elképzeltem magamnak; és megteszek mindent érte; hogy egyszer majd elmondhassam valamiről: "az enyém, én értem el".
- Megpróbálok többször találkozni Bogival, mint tavaly!!!
- Megköszönöm a "munkaadóimnak" a 20%-os fizetésemelést, és megpróbálok ezen a "munkahelyemen" is 100%-ban helytállni! :D
-Megpróbálom teljes mértékben elfogadni munkaadóim hobbyjait; Atom motor-mániájától Csabi munkamániájáig.
- A Teafarm szimpóziumait rendszeresítem, és nem felejtek el meghívni egytelen tagot sem.
- Több időt szánok "gyermekeimre"; az étkeztetéstől a fotózásig.

Arról, hogy idén megtalálom-e a nagy Ő-t, csak sejtelmes körmondatokat tudnék megfogalmazni, így ezt nem is teszem meg. Ha megtaláltam, akkor azt úgyis minden arra érdemes tudni fogja; és magamat ismerve nem igazán fogom a plénum elé tárni. Egyszer csak eljön...

Remélem, mindenki megtalálja ebben az évben a számítását, és hogy úgy alakul, ahogy azt szeretné!

Így, az év végén az ember számot vet az elmúlt 12 hónapról - ki így, ki úgy. Én így. Nézzük, mi történt velem 2009-ben, havi lebontásban.

Január:
Az osztályommal sikeres félévet zártunk, aminek ők is, a szüleik is és természetesen én is nagyon örültem!
Három hétvégén keresztül ünnepeltem a születésnapomat (Tamási, Szekszárd, Budapest). Nem mintha lett volna mit ünnepelni a 27.-en, de megtettük. A bulik - kettő a háromból - spontán volt, és jól is sikerültek.

Február:
Február 8-án, a hajnali órákban meghalt Marian Cozma, az MKB Veszprém KC beállója - a kedvenc játékosom. Nincs is mit írni erről a hónapról, mert nem emlékszem túlzottan arra, hogy mi történt körülöttem. R.I.P. Marian!

Március:
Tomi születésnapjára a nagy büdös Budapestre érkeztem. Pénteken az ünnepelttel és Laci barátjával ittunk is a jeles eseményre a Corvin Teraszon! Jó volt!

Április:
Az osztályommal nagyon készültünk a Húsvétra: osztálytermet dekoráltunk és tojásokat festettünk a lányokkal; locsolóverseket tanultunk a fiúkkal.
A Húsvét hétfőt Tihanyban és Szigligeten töltöttük anyuékkal.

Május:
Szorgalmas kisdiákjaimnak hála nagyon jóra sikerült ez a hónap is. Volt kirándulás, tanulmányi séták a faluban és egy fergeteges anyák-napi buli a szülőkkel együtt.

Június:
Tanévzárás, bizonyítványírás, hajtás ezerrel. Ez jellemezte az első két hetet a hónapból. És egy búcsú is, ami még mindig fáj, ha rá gondolok. 20 apró gyermek szeme nem hazudik.
Megszületett Győrfi Dominik, a tündéri unokaöcsém! Jó, hogy itt van velünk!
Június 20-án "férjhez adtuk" barátnőmet és kolléganőmet, Anitát! Nagyon szép esküvő és hatalmas buli volt! Örülök, hogy ott lehettem! :)
A lagzi után két nappal nyaralni indultunk a csajokkal Balatonszabadi-Sóstóra. Természetesen szinte végig esett az eső, vagy ha nem, akkor borult volt az ég; így körbekirándultuk a magyar tengert becsületesen!:)
Nyaralásunk alatt ellátogattunk a Balatonfüreden rendezett BalatonBikeFestre is; illetve csak én töltöttem ott a napot. Rike barátom (és vezérem :)) meghívására érkeztem oda, fotózni. Nagyon jól éreztem magam! Jövőre is...:D

Július:
A szokásos, minden évben megrendezésre kerülő Magyarkeszi Falunap volt talán a legjelentősebb program. Péntek este kicsit elcsúsztunk (ugye, Zsóka?:)), de azért szombatra is maradt energia! Aki kihagyta, bánhatja!:D

Augusztus:
A hónap közepén elkezdtük kolléganőimmel kifesteni az iskola folyosóit különböző mesefigurákkal! Akit érdekel, milyen lett, látogasson el abba a bizonyos oktatási intézménybe!;)
Augusztus 15-én lejárt a szerződésem. Az egyetemi tanulmányok mellett döntöttem, így nem hosszabbítottuk meg.

Szeptember:
Szeptember 1-jén, a tanévnyitó ünnepségen elbúcsúztam porontyaimtól.
Szeptember 3-án megérkeztem Szombathelyre. Gólyatábor: uhhhh....:D Új emberek, új közeg, fáradtság, bulik... :D

Október:
Munkába álltam a Gyermekek Házában, aminek nagyon örülök; egyrészt mert taníthatok, másrészt pedig sokat talákozhatok Ágival!:)
A névnapomon Balázzsal elmentünk körbefotózni a várost! Olyan jó volt! Jó lenne még többet...
Voltam - Csabival - Veszprémben BL meccsen! Természetesen nyertünk! Hajrá Veszprém!:D
Dominik - gyönyörűséges unokaöcsém - keresztelőjére hazautaztam.

November:
Munkába álltam a Vas Népe Online-nál is, ahol szintén jól érzem magam!:) Jó, ha az ember a barátaival dolgozhat együtt (jelen esetben Atom, Bonyi), na meg etetheti őket...:D Volt egy Gólyabál is, erről nem sok emlékem van; ami meg van, az meg nem publikus...:D

December:
Sok zh, vizsga, ajándékgyártás, főzés. Tömören ennyi. A Karácsonyt otthon töltöttem; jó volt látni a családot! A Szilvesztert már itt töltöm, a barátokkal. Csak Gáborunk fog hiányozni!

Hogy mit szeretnék kérni a következő évre???
- Egészséget a családomnak.
- Jókedvet a barátaimnak. (Mert ha jó kedved van, akkor van annak oka is!)
- Anyagi biztonságot.
- Sok-sok átbeszélgetett éjszakát.
- Egy hetet Spanyolországban.
- Sikeres vizsgaidőszakot.

Talán nem túl nagy kérés...

Természetesen köszönettel tartozom mindazoknak, akik átsegítettek az év folyamán meglehetősen sűrűn elém tornyosuló megpróbáltatásokon!!! Ők tudják, kikről van szó!

Békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Több, mint négy órányi utazás után megérkeztem Szombathelyre. Jó érzés újra itt lenni! Taki kijött elém az autóbusz-állomásra autóval; ezt csak azért emeltem ki, mert kb. 30 méterre lakom onnan... De megvan a magyarázat is erre, na meg nem vagyok én úrikisasszony ugye...:D Kimentünk Csabiért a vasútra, és némi kalamajka (Csabi a vonaton hagyta a laptopját, de meglett) után újra együtt volt a banda. Atom este dolgozni ment a moziba (Nils, Kaukázus és Vad Fruttik koncertekre), mi pedig erős felindulásból elkísértük őt oda. Jó volt, nekem nagyon tetszett, Csabival még tangóztunk is!:D

Ma a szokásos takarítást ejtettem meg kis "otthonomban", ahol az ünnepek alatt osztódással szaporodtak el a portigrisek. Megküzdöttem velük, én nyertem, úgyhogy minden rendben. Kimostam 2 adag szennyest is, úgyhogy most "tisztaságillat" lengi be a birodalmat.

Vittem Atomnak némi ellátmányt a szerkesztőségbe (remélem, nem lett rosszul :)).

Csak hogy a mai nap se teljen el rossz dolog nélkül:
Bonyi kissé elgyötört arccal fogadott, és azt kérdezte: "Ismered a Horváth Zoltánt? Tudod, kosaras." Mondtam, hogy nem tudom (jópár éve nem követem 100%-ban a kosárlabda világának történéseit), erre azt mondta: "Meghalt." Ezt a szót soha nem hallja szívesen az ember... Föleg tavaly február 8. óta, ami ugye a Veszprém-szurkolók legsötétebb napja. Bonyi elmondta, hogy Horváth Zoltán "Cece" ma reggel súlyos autóbalesetet szenvedett; a jeges úton megcsúszott és egy teherautóval ütközött. A 30 éves játékos - aki válogatott is volt - a kórházba menet a mentőautóban belehalt sérüléseibe. Nyugodjon békében! Remélhetőleg nem érzett nagy fájdalmat!

Ilyen esetekkor mindig eszembe jut Marian Cozma... Hogy is ne jutna eszembe... Alig egy hónap múlva emlékjelet avatunk a Veszprém Aréna előtt, ami - azt hiszem - még mindig nem lesz könnyű és egyszerű... A nyomozás még mindig folyik, állítólag lassan minden apró részletre fény derül, de mi még nem tudhatunk semmit...

Ha már az MKB Veszprémnél tartunk! Gulyás Peti és Dejan Peric egykis meglepetéssel szolgáltak nekünk, szurkolóknak; na meg persze a csapattársaknak is, amit itt megnézhetnek az arra hajlandók! Én mondom, érdemes! :)

A hét további részére legfőképpen a tanulás van betervezve, tekintve, hogy januárban majd' két hét alatt lezajlik az összes vizsgám (hacsak nem lesz repeta pl. ábrázoló geometriából - ami lássuk be elég valószínű...). Művtörivel kezdek, jó lesz nekiveselkedni, mert nem kevés! Na meg persze korizni is megyünk (holnap este), ami azért jó, mert én nem korizok, csak egy forró csokival a kezemben nézek...:D Aztán meg ugye egy "Teafarm-szilveszter" is lesz még a klubban... Szép kis év vége!;)

A "Zene tanulsához" című rovat gyöngyszeme (csak a tegnap estére visszagondolva):

Már ma kb 20 sms-re válaszoltam, az e-mailemet meg sem merem nézni...:) Persze válaszolok mindenkinek, mert örülök, hogy sokaknak eszébe jutok! Nekem is sokan fontosak, bár nem csak ezekben a napokban. Olyan furcsa, mert ilyenkor mindenki, akit szeretek, egy kicsit itt van talán velem... Így senki sincs egyedül teljesen Karácsonykor... Az angyal pedig remélhetőleg eljön idén is, mint már megannyiszor ezelőtt.

Minden kedves barátomnak, ismerősömnek áldott, boldog Karácsonyt kívánok! Vigyázzatok a sok beiglivel, hallal, salátával na meg az alkohollal!:)

Lassan vége a napnak, már ami az aktív részét illeti. A szokásos ritmusban indult minden: felkelés, fogmosás, 1-2 rész a Weeds-ből, aztán irány a város. Ma már vizsgám nem volt, és amúgy is csak holnap megy haza a társaság messze lakó része, így mára karácsonyi vacsorát terveztünk.

Gáborral vállaltuk a főzőcskézést, Vica pedig az asszisztálást (gyönyörűen paníroz húst mellesleg); ezért délelőtt megtartottuk a nagybevásárlást.

Délután négy óra körül meg is keztük a munkálatokat, így nyolcra - mire a társaság (Bonyi kivételével) megérkezett, készen is voltunk. Taki egy hatalmas bödön franciasalátával koronázta a vacsorát (ezúton is még egyszer köszi;)). A furcsa, körülbelül 2 percig tartó "szorongás" után úgy döntöttünk, hogy együnk ajándékozás előtt. Az étel (azt mondják) jól sikerült, így jöhetett az ajándékozás. A kritérium az volt, hogy senki nem vehet méregdrága dolgokat, hanem készíteni kell; méghozzá lehetőleg személyre szóló ajándékokat.

Vica kezdte a sort, aki képkereteket készített; nekem a spanyol tengerpartot mintázta meg! Aztán Gábor adta át okleveleinket, amelyen mindegyikünk állat-megfelelőjének képe is helyet kapott, és mindenki aláírt. Takitól névreszóló mézeskalács teásbögréket kaptunk, és mindenki egy személyre szabott formát is - én egy 3D-ben elkészített bögrét kaptam - persze mézeskalácsból! Atom rajzolt nekünk, kaptam szépséges vizilovat (vizilőt), és a blogján is meglepett egy bejegyzéssel valamint egy videóval, amin épp az én rajzomat készíti!:D Csabitól termésekből készített tárgyakat kaptunk, én egy szárított krumplikockákból álló - természetesen piros-fehér - karkötőt kaptam! (Hajrá Veszprém!!!:)) A Bonyi persze később érkezett, de itt volt, az a lényeg! Origami Mikulásokkal lepett meg bennünket, amik megtaníthatóak állni is!

Atom videója nekem:

A Teafarm karácsonyi csoportképe (Atom blogjáról "loptam", ezúton is bocsi;)):

A karácsonyfánk persze stílusosan teafilterekkel volt feldíszítve!
Nagyon jól éreztem magam - a fáradtságom ellenére is!

Kedves Teafarm-tagok! Köszönöm szépen az elmúlt négy hónapot Nektek! Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, mint Ti!:D

Áldott, boldog Karácsonyt kívánok Nektek, és családjaitoknak!

"Kék akarok lenni!" Ez volt az első mondat, amit James Cameron filmje után kifelé jövet a moziból tudattam Atommal és Gáborral. És tényleg.
Cameron már bizonyította nem egyszer, hogy nagyon jó filmrendező/forgatókönyvíró, de ez előtt a munkája előtt igazán le a kalappal! Bevallom őszintén, hogy kétes érzésekkel vágtam neki ennem a műnek, mert akármennyire is tetszett az előzetes, de mégiscsak egy katonás-lövöldözős filmről van szó. A "majd meglátjuk, mi lesz" érzéssel ültem be a moziba; és enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy baromira megérte!!!
Ugyan a történet nem a realitások talaján kel életre (majd talán egyszer, a távoli jövőben...), de valószínűleg ettől olyan jó. Fikció, de valahol talán életszerű.

A 22. századba kalauzol el bennünket a rendező, méghozzá a Pandora nevű bolygóra. A levegő az emberek számára gyilkos, és csupán néhány pillanat elég a fulladásos halálhoz. Ezért van az, hogy a szereplők (aki ember) mind maszkot viselnek a nyílt térbe lépéskor.
A főszereplő egy lebénult tengerészgyalogos Jack Sully (Sam Worthingthon), aki hibernálásából felébredve szembesül a ténnyel, hogy ikerbátyja halott. Megkapja a lehetőséget egy új életre: fivére helyébe léphet egy tudományos kísérletben. Egy a bibi csupán: testvére többdiplomás tudósember volt... Ezt azonban meglehetősen gyorsan átlépi hősünk.

Bátyja avatarjának (genetikailag módosult hibrid, akit mentálisan irányít) kék bőrébe bújik - így visszakapja járóképességét is; s segít a tudósoknak kapcsolatba lépni ezzel a meglehetősen furcsa néppel, akiket Na'Vi-knak hívnak. Avatarának külleme olyan, mint a törzs bármely tagjáé: kék bőr, hatalmas sárga szemek, hegyes fülek, hosszú farok. Testalkatát tekintve is nagyok a változások: több, mint kétszer akkora, mint az emberek; tiszta izom és meglehetősen hajlékony. Hajuk talán a legfőbb szervük, hiszen az állatokhoz, a növényekehz és olykor törzsük tagjaihoz is ezzel kapcsolódnak.

Sully beépülésének két célja van: az első, hogy "baráti viszonyt" alakítson ki a törzs tagjaival; a másik pedig, hogy az amerikai hadseregnek végezzen feltérképezést, amelynek folyományaként megszerezhetik a Na'Vi-k Otthonfája alatti értékes kőzettömeget - ami mellesleg a kék lényeknek nem fontos... Mert ugye az emberiség már tönkretette, kihasználta és legyalulta Földanyát, így más forrás után kellene nézni. Az egyetlen járható út az lenne, ha valahogy költözésre bírnák őket. De nem... Az amerikai hadsereg főgonoszának (aki nem mellesleg egy baltaarcú jobbágy) csak a vérontás és a lövöldözés a megfelelő.

Sully-t befogadják az őslakosok, bár ezért elég megpróbáltatáson kell átmennie; de sikerül. Szerelmes is lesz - természetesen a főnök lányába, Neytiribe; mert ugye nem film a film szerelmi szál nélkül. Övé lesz a leghatalmasabb sárkányszerű repülő élőlény, Torak is; mert ezt kívánja a történet. Meghallgatja a bolygó titokzatos istennője is, mert meg kell hallgatnia.
Szerelmét Zoe Saldana alakítja (Terminál, Nyolc tanú), aki bár egyetlen egyszer sem jelenik meg eredeti arcával, mégis jó színészi teljesíténynek könyvelhető el a mukája. Sigourney Weaver (Nyolcadik utas a halál, Nyolc tanú) alakítása is nagyon ott van, jó volt újra látni a mozivásznon! Michelle Rodriguez (Resident Evil, Halálos iramban, Lost) a S.W.A.T.-hoz hasonlóan itt is belevaló katonacsajt alakít - még mindig jól áll neki ez a szerepkör!

A történet sodrása nem engedi el az agyat, nincs kalandozás, vagy a holnapi vizsgára gondolás (kit érdekel bármi más???)! Tudjuk, hogy mi lesz a vége - happy end természetesen - de ettől még minden pillanatát ki kelettl élvezni. A csodálatos erdőben én is jártam; ültem a sárkány hátán is; voltam a Lelkek fájánál... Egy voltam közülük, ha csak arra a 160 percre is. Azt sem éreztem hogy wc-re kell mennem, egészen addig, amíg fel nem kapcsolták a lámpákat. Minden idegszálammal a furcsa, káprázatos világra figyeltem, ahol bár minden bokorból veszély leselkedhet, de a szép dolgok ezt nagyrészt feledtetik. Csak a gyarló ember ne lenne... Nem éppen tipikus az, hogy Cameron úr úgy mutatja be a nagyhatalom katonáit, mint romboló zombikat, akiknek semmi nem fontos... Csak egy maroknyi jóérzésű ember van, de ők megteszik, amit lehet. Persze nyilvánvalóan közülük is halnak meg, de ez kell a katarzishoz. És sikerül. Persze, hogy sikerül.

Milyen ironikus ez az egész: egy tolószékbe kényszerült ember úgy menti meg egy törzs életét, hogy a fajtársai ellen küzd, mert inkább érzi magát Na'Vi-nak, mint embernek... Kap egy új esélyt, amit a sors nem osztogat túl sűrűn... Szerencsés, még akkor is, ha csak egy filmkarakter...

És megérte azt a potom 230 millió dollárt a film, amit rá költöttek...

Ha erre tendál a sorsunk, akkor inkább én "kék akarok lenni"! Meg amúgy is...

Aki még nem látta, lóduljon meg a mozi felé!!! És ha teheti, IMAX-ban nézze meg... Én ott meghalnék ugyan, de kipróbálnám! :)

A mai egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egyrészt azért, mert a Képtárban írom (nem, még nem órán), másrészt azért mert ilyen típusú dolgot nem szoktam sűrűn tenni.
A téma természetesen a Karácsony, de most az ajándékok szemszögéből. Kinek mit is adnék? Ez is lehetne a cím... Nem megsértődni, ezek csak elborult agyam szüleményei...

Judynak:

Valószínűleg sosem fogy ki a Hozsannákból, így a legjobb ajándék neki egy új, bővített, átszerkesztett kiadású imakönyv lenne... Majd szerzek egyet hamarosan, mert a félév ugyan lejárt, idén nem lesz több rajzóránk a csodatanerővel, de a jövő félévre fel kellene frissíteni a tárházat...

Csabinak:

Egy gumikacsát vennék legszívesebben; hiszen amúgy is berepülőpilóta szeretett volna lenni a guminőgyárban annak idején, és Teafarmunk népes állattáborában is "A kacsa" néven/képpel fut. Plusz, nem érezné magát annyira egyedül, mert az imént említett játék még zuhanyozni is elkísérné.:)

Atomnak:

Hm... Ő nehezebb eset. Persze, mondhatnám, hogy egy zsiráfot vennék, de nem férne be az Atombunkerba Fülöp és Morris mellé... Na meg akkor már nem csak a macsek szúrós tekintete ébresztené, hanem egy zsiráfé is; így félő, hogy megőrülne. Úgyhogy nem zsiráfot kap. (Hű, de sokszor írtam le, hogy zsiráf..:)) Valószínűleg - ha tehetném - azt kapná ajándékba, hogy a tűzpiros csoda reggelre ott állna a lakásajtóban, kifizetve... De nem vagyok gazdag, így valószínűleg csak makettot kaphatna... Majd meglátjuk...:)

Bonyinak:

Nemes egyszerűséggel egy baromi nagy satut vennék, amibe pont belepasszolna a kókusz... Na jó... Nem...:) Kókuszreszelék?! Sok kicsi Bonyi...:D Vagy egy viccgyűjteményt kapna, bár azt inkább neki kellene írnia "Bonyolultan, mint Bonyi" címmel. :)

Takinak:

Egyértelműen teknőst adnék neki... Atom meg biztosan hódot. Hogy milyen képet vágna Angel, ha vele együtt "kedves gazdája" egy hódot és egy teknőst is levinne minden nap 85-ször sétálni... Viszont nagy hideg esetén komlett jégszobor-parkot tudnának létrehozni. Sálat viszont mindenképpen kapna (ha nem akarna magának venni egyet - némi rá gyakorolt hatásra - a hétvégén.:)

Vicának:

Egy olyan szerkezetet találnék fel neki, ami megőrzi a jókedvet és a mosolyt, és elraktározza arra a néhány esetre is, amikor épp nem vidám. Mert a Vica 90%-ban vidám. És ha már tud raktározni az a gép, akkor kicsi fiolákba el is lehet tenni a sok-sok vidámságot, és akár ajándékozni is lehet... Hm... elméletben már megvan, már csak meg kellene valósítani.

Gáboromnak:

Neki egy nagy tükröt adnék, hogy láthassa az ARCát... Vagy egy tükörszobát, hogy minden oldalról láthassa magát...:P:P Na jó, nem bántom! Egy felszerelt konyhát és egy varázshűtőt adnék neki, ami mindig tele van!!! És persze mindezt a negyediken...:P

 

Eszúnak:

Egy nagyobb, masszívabb rudat adnék, mert a seprűnyelünk már marhára meg van rogyva... Persze lehetne ez a sok sepregetéstől, de valószínűleg a sok láblendítés-gyakorlás tette tönkre.:) De egy kis energiát is adnék neki (na nem mintha nekem túl sok lenne jelenleg), hogy el tudjon jutni 'A' pontból 'B' pontba... :)

Anitának:

Az összes évad Szívek Szállodáját, díszkötésben...:D Vagy esetleg egy soha ki nem merülő pizzabónt...:) Ennyi talán elég is lenne legalább napi 2 óra boldogsághoz... Na meg persze egy olyan nyilatkozatot is adnék neki, amivel a D.-t a koleszból is ki lehet tiltani...:)

Balázskának:

Objektívek, szűrők, vaku, na meg egy zsír új PENTAX K7... Mindössze ez szerepel neve mellett a listán. Meg is kapná, ha... De akkor előbb ki kell rabolnom egy bankot... Ahogy ismerem, abban simán segítene!:)

Amelie-nek:

Szerintem egy gothic-barbie-t vennék neki (biztosan van már ilyen is)! Elképzelem, ahogy nekiáll kifesteni, megszabdalni a ruháját, haját... 20 percre le is kötném vele talán! De megérné...:D

Ákosnak:

Hm... Nem biztos, hogy publikusak az ide szánt ötletek... Lenne mit adni, de azt tán majd személyesen neki elmesélem... Hogy miért említem itt meg akkor a nevét? Hát hogy nehogy megsértődjön a Tündérbogyó...:D

Asszem ennyi... Most pedig nekiállok a megvalósításhoz... :D Nem lesz egyszerű...:D

Mondhatom, szép kis Karácsony lesz idén... Semmiféle hangulatom nincs hozzá, ajándékok még maximum csak vázlatban a fejben. Ezért most éppen a Youtube-on hallgatok pár témába vágó dalt, hátha meghozza az ihletet.

Egyébként pedig éppen a NeoCitran-tenger kellős közepében úszok (De jó az Ervinnek, ő az eperfolyót választotta...), merthogy betegség van... Sokáig tartottam magam (valószínűleg a több hektóliter teának és a több tonnányi citrusfélének köszönhetően; de most ledöntött a kór. Prüszkölés, hátfájás, egy kicsi lázzal fűszerezve. Abban reménykedem, hogy lassan jobb lesz, és hogy nem viszek haza valami kombinált cuccot, ha egyszer végre hazakeveredek!

Na de mindegy. A lényeg, hogy esett egy kicsi hó, és már legalább eszeme jutott az ünnep. De természetesen ettől csak idegesebb lettem. A suliban most van a vizsgaidőszak előtti nagy hajtás, dolgozni is kell; és egyszerűen még nem volt időm vásárolni valamit is. Pedig muszáj lesz, mert mindjárt itt van Szenteste.

Otthon leszek, ami furcsa. Isten tudja, mióta vagyok már itt; jó lesz hazautazni. (Remélhetőleg az időjárás nem húzza keresztül a számításaimat!) Úgy várom már azért... Milyennek is szeretném a Karácsonyt? Lássuk csak:

- Semmi tanulás, festés, rajzolás vagy ilyesmi!
- 100% kikapcsolódás, pihenés, döglődés!
- Senki ne cseszegessen semmiféle vizsgához köthető dologgal!
- Találkozhassak a barátokkal, barátnőkkel - ha csak egy kicsit is!
- Süssünk, főzzünk, ahogy szoktunk, és azalatt jókat beszélgessünk, mint mindig!

Csak ennyi. Nem kell nekem toronyóra láncostól (kivéve Atomtól:D), csak nyugalom. Csendet azért nem kérek, mert szerintem az nálunk soha nincs!:D

Hangolódjunk egy kicsit az ünnepekre!

Holnap, december 10-én Judit-napra ébredünk! Így az jutott eszembe, hogy itt is felköszöntöm kedves barátnémat, Varjas Judit kisasszonyt! :)

Ezzel a verssel kívánok Neked boldog neved napját!

"Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat."

(Vörösmarty Mihály)

A tízéves Atrhur történetét mesélte el nekünk még 2006-ban Luc Besson. A kisfiú áhítattal hallgatta esténként nagyapja csodálatos kalandjait, olvasta könyveit naphosszat, és járta elődje kitaposott, ám kissé poros útját. Felfedezések, találmányok és megannyi furcsa történet tarkította nyári szünetét - de melyikünknek nem annak idején?! Furcsa volt innen nézni a történetet.

Arthur - hogy megmentse nagyszüleinek házát - átlényegül Villangóvá, ahol még hajmeresztőbb dolgok követik egymást. Dióban utazik, szívószálban ring a folyón, lávapetét reggelizik és még sorolhatnám. Besson meglehetősen szabadjára engedte a fantáziáját, de jó is ez így.

Remélhetőleg a második részben sem csalódunk ma este! Várom már nagyon, - és annak ellenére, hogy mindenhol csak rosszat írnak róla - már futnék is a jegypénztárba. :) A szereplők az előzetes szerint nem változtak, és ha az első részhez hasonló aranyos viccesség megmarad, akkor nem hiszem, hogy ne tetszene! Bár valószínűleg a "végével" lesznek zűrök... Igen, elvágták a filmet! Ennek ellenére FUTÁS A MOZIBAAAAAA!:D

Egy kis előzetes:

A film után...

A film - ellentétben a kritikusok állításával - szerintem jól sikerült! Valószínűleg nem láthatták az első részt sem, úgy meg baromi nehéz értékelni a másodikat... Kedvenc részeim:

- Az elején a kis Villangók gyümölcs- és harmatbegyűjtési munkálatai;
- Arthur megérkezése a Villangók világába;
- A Raszta fazon idegenvezetése a városban ("...Könyök az ablakba...");
- Az egyik törzsi fazon mellkasa...;);
- A két patkány röhögése;
- A kiskukta vigyorgása;

Én nem csalódtam sem a karakterekben, sem az alkotók munkájában! Tetszett, a furcsa (értsd: idegtépő, felháborító) végét leszámítva... Ugyanis amikor Maltazar eléri, amit akart, és felkerül az emberi világba (mellesleg marad a fizimiskája a régi, nem lesz ember - nem értem miért...), egyszerűen elvégjék a filmet és jön a felirat: "To be counted"... Két lehetőség merült fel bennem:

1., Túl hosszú lenne egyben a film (lásd: L.O.T.R.);
2., Balfékek;

Valószínűleg Luc Besson tudja, hogy mit csinál, és előző munkáit tekintve nem balfék... Így marad az a verzió, hogy még egy évet kell várni arra, hogy mi lesz a sztori vége... Utálom ezt... De kénytelen leszek türelmesen várni...
 

Ádám mondta egyszer, hogy zeneileg skizofrén vagyok; és ha jobban belegondolunk, így is van. Most éppen a német rapzene ihletett meg, amit több, mint 15 éve hallgatok.

Nemrég kezembe került egy cd, amit már nagyon rég láttam. Olyan zenék vannak rajta, amelyek a kedvenceim voltak egykor, a "fénykorban". Innen jött az ötlet, hogy kicsit meséljek a nagy kedvencekről.

Xavier Naidoo

A Mannheimben élő Soul és R&B énekest szakközépiskolás korom óta hallgatom. Hihetetlen az ember! Amibe csak belefog - legyen az filmzene, vagy fiatal rappereket a világ megváltásáért összefogó banda (Söhne Mannheims) - közhellyel éve arannyá válik. Dallamos, ritmusos, kegyetlen jó dalszövegekkel bíró dalok kerülnek ki a stúdiójából! Az abszolút kedvenc számom tőle a "Wo willst du hin?", rongyosra hallgattam a szalagot anno... Rengeteg nagy névvel dolgozott már együtt, sőt Godspell-t is énekel! Szeretjük, és jó lenne mostmár élőben is látni...

Fettes Brot

Emlékszem, a Nordisch By Nature klippjükkel debütáltak 1996-ban; de talán a "Schwuhle Mädchen" című klippjük volt az, amire felkaptam a fejem annak idején! Félelmetes szövegek három ugrabugra "hülyegyerektől", de átjött! Annak idején - és Palikával a közelmúltban is - sokszor énekelgettük ezt a számot! Épp tegnap volt szó a másik oszlopos dalukról a klubban, amelyik az "Emanuela" címet viseli... Durva!!! Jó újra hallani ezeket! Na meg persze az is, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akik szintén bírják! ;)

Absolut Beginner

Az Eimsbüttelből származó "Abszolút Kezdők" nevezetű Hip-Hop banda már nem is annyira kezdő... A 90-es évek közepén alakultak, és megalkották a világ legaberráltabb szerelmes számát (Liebeslied) - és ahhoz egy klippet - ami a mai napig mosolyt csal az arcomra. Eleve a srácok olyan fizimiskával rendelkeznek, ami  sokmindent felülmúl, és akkor még nem figyeltél az esetleges "mondanivalóra"! Féééélelmetes!!!

Die Fantastischen Vier

A "Fanta Vier" - ahogy hívják őket rövidítve - Stuttgart városát képviseli a mai napig is a meglehetősen széles zenei palettán a jó öreg Deutschlandban. A 4 tag (Smudo, Thomas D, Andy, Michi) polgárpukkasztó mondatokkal hergelték a közönséget anno; de mára lehiggadtak kissé (talán öregszenek?!:)). A klippek nagy részét saját maguk rendezték, ez meg is látszik... Na nem azért! Nekem tetszenek, de legalább annyira elborultak, mint akik bennük szerepelnek!:) Manapság már szinfónikus zenekar muzsikál mögöttük, legközelebb december 31-én, Kölnben. Talán megértek már a srácok, és úgy tűnik, hogy Thomas D jó vezér!

Hát, egyenlőre ennyi. Majd a többi stílusban is alkotok valamit, de most ezek a dalok kavarognak a fejemben!

Sokféle irománynak adhattam volna ezt a címet... Aki ismer - és így az előéletemet is - most bólogat, és tudja, hogy mire is gondolok. Nem részletezném ezt a személyes vonalat, mert ez a bejegyzés nem erről szól!

Akkor miről? Egy sorozatról. Nem, nem a Gilmore Girlsről (bár jó lenne egy 8. évad), hanem a Dokik című sorozatról. Kedvelem, bár nem mondanám, hogy minden részét láttam; de ettől függetlenül érdekesek a fejlemények. Főleg két embernek szól ez az írás: Csabinak és Atomnak, a két rezidenstársamnak, hogy örüljenek! ;)

A sorozat eredetileg az NBC-n futott, ám a hetedik évadot gyakorlatilag szabotálta a csatorna. Ekkor az ABC közbelépett, szerződést kötött a gyártókkal, s így náluk futott le az utolsónak vélt (8.) széria. A csatorna megadta a lehetőséget a végső búcsúra, minden szálat - kissé körülményesen bár, de - elvarrtak, mindenkitől elbúcsúztak. Vége lett. Vagyis azt hittük. Mi és a gyártók is.

Az élet azonban produkál furcsa helyzeteket... Az ABC csatornája ugyanis végül még egy évadra leadta a rendelést. A döntés hátterében valószínűleg az állhat, hogy a csatorna nem akar új sorozattal kísérletezni, bízik a jól bejáratott "márkában".
Bill Lawrence maradt a készülő évad élén is (bár egy másik sorozatot is felügyel mostanság), de nem biztos, hogy ez még mindig ugyanaz a "Dokik" lesz, mint ezelőtt! A december 1-jén induló évadra egy teljesen új show-t ígér új szereplőkkel és új helyszínen.

"A Scrubsnak vége. Megírtam a finálét. Ami most jön, az egy új pilot!"- fogalmazott Lawrence.

Elmondása szerint az új Dokikban a tanításé lesz majd a főszerep, a helyszín egy egyetemi kórház lesz és Dr. Cox és Turk itt próbál meg jó orvost faragni az új főszereplőkből.
A zökkenőmentes átmenet megléte végett az első pár részben szinte az egész régi szereplőgárdát felvonultatják. A J.D.-t és az Elliot-ot alakító színészek (Zach Braff, Sarah Chalke) az első hat részre; a Kelso-t alakító Ken Jenkins és a Gondnokot alakító Neil Flynn is visszatér egy kis időre. A régi gárdából John C. McGinley (Dr. Cox), Donald Faison (Turk) és Elizabeth Coupe (Denise) velünk maradnak a teljes évadban, ám a Carla-t alakító színésznővel (Judy Reyes) nem sikerült megegyezni...

Az újoncokról egyenlőre szinte semmit nem tudni, de Lawrence meg van elégedve velük. Legyen ez a biztosíték egy újabb - bár nagyon más - szórakoztató Dokik évadra!

Egy kis ízelítő:

- Vasárnap moziban voltunk Takival, a "A csúf igazság" című filmet néztük meg! Könnyesre sikerült nevetni magam, és azóta elromlott egy távirányító is... (Ha nem érted ezt a mondatot, nézd meg a filmet!)

- Ismét bebizonyosodott, hogy zseni vagyok... Mármint az egyik tanárom szerint! (Öndícséret büdös, de ez van!:))

- Lezárult a HÖK szavazás, minden rendben volt! (Hogyne lett volna rendben!)

- A rajztanár végre embert játszott, talán megbékélt a tudattal, hogy a történelem leghangosabb és leghiperaktívabb csoportját sikerült kifognia!

- Volt egy kisebb baleset a "C" épület előtt. (De egyben vagyok és ez a lényeg! Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki aggódott értem és törődött velem!:))

- Egy kb 2 órás Stend Up Comedynek lehettünk részesei csütörtökön Csabi jóvoltából. (Nem kíméltük, firkabombákat kapott Takitól, Gábortól Igortól, Bencétől és tőlem... De bírta... Atom sajna kimaradt belőle.)

- Egy újabb gyerkőc van a csoportomban, nagyon aranyos és örülök neki! (Majd meglátjuk, hogy ő mennyire...)

- Végre valakivel majd 2 órán át beszélgettünk Antoni Gaudí munkásságáról!!! Nagyon jól esett! (Természetesen azután azt álmodtam, hogy a Sagrada Familia közepén állok...Jó lenne megint...;))

- Egy kisebb szidalomáradat lelki traumájából viszonylag hamar kimásztam..(A barátaimnak köszönöm, hogy ott voltak! Csak félő, hogy nemsokára jön a következő...)

- Ma nem volt mit tennem a szerkesztőségben. (Vagyis de: masszírozhattam Atom vállát meg nyakát, amely dolog - tekintve, hogy az egyik "munkaadómról" és barátomról van szó - abszolút nem volt megterhelő számomra!:))

- Lent a klubban ismét beindult a Teafarm által támogatott "Rajz- és kreatív szakkör"! (Az ereklyék a falamon díszelegnek, tárlatvezetést vállalok!)

- Végignéztem a Friday Night Lights című sorozat 2 évadját! (Kellene a 3. is, Ádámot fel kell hívnom miatta...)

- Ma betértem az Alexandrába... Nem kellett volna... Szembesültem a ténnyel, hogy legalább 4 raklapnyi könyvet, cd-t, dvd-t szeretnék megvásárolni a nem létező pénzemből... Kicsit sírtam, eret vágtam és kijöttem...

Ennyi történt velem, persze csak nagy vonalakban vázolva; és természetesen a piszkos részletek mellet az izgalmasabb dolgokat is kihagyom...:D:D

Egy kis kedvcsináló "A csúf igazság" című filmhez: