Tavaly Bogi barátnőmmel találkoztam pesten a szokásos féléves bevásárlótúránk előtt, amikor is megkérdezte, hogy nincs-e kedvem moziba menni este. Mondtam, hogy benne vagyok; a mozi jó. Mesélt a filmről és így kíváncsivá tett.
A Művészben vetítették akkor a The Fall (Zuhanás) című filmet. Félig-meddig művészember lévén már a főcím sokkolt a tiszta, monocrom képeivel; megrendítő képsorok voltak. 

A történet egy egy kezdő filmes kaszkadőr első filmjében elszenvedett balesetéről szól; amely folyományaképp lebénul és kórházba kerül. Itt kezelik akkor a kis Alexandria-t is, akinek a karja rögzített gipszben meredezik az oldalán. A lányka egyszerű bájával, megmosolyogtató angoljával belopja magát az ember szívébe. A férfi (a filmben Roy Walker, Lee Pace alakítja) morfiumért cserébe egy csodálatos történetet mesél a kislánynak szerelemről és ármányról; s közben túladagolásra készül... A történet folyamatosan bővül, aztán a szereplők elvesztésével a végére leszűkül; s mindezt olyan szemet gyönyörködtető képekkel egészítették ki, hogy szinte csak bámul az ember.

"Are you trying to save my soul?" - hangzik el a kérdés, s így is van. Egy kislány is megmentheti egy felnőtt lelkét.

Az alkotás érdekessége még, hogy a világ legdrágább művészfilmje; hiszen az összes helyszínen valóban forgattak, és semmiféle számítógépes effekt nincs benne!

Mindenesetre köszönjük szépen az írónak, a producernek, az operatőröknek, a rendezőnek és persze a színészeknek! Nem mindennapi film, bár nem éppen könnyű esti szórakozás. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Ma Gáborral a Youtube-on nézelődtünk (kedvenc zenék, klippek, meg ilyesmi), és meghökkentő dolgokat találtunk. Meghökkentőeket, mert egyszerűen félelmetes, hogy:

1., Milyen tehetséges apróságok élnek a földön;
2., Hány szülő ülteti le a gyereket a tv elé, mert nem ér rá foglalkozni vele...

Persze a másodikat a pedagógus énem mondatja velem, de ez van; nem tudom levetkőzni (és nem is akarom)!

Hogy közérthető legyen a dolog:

Épp Beyonce: Single Ladies című klippjét néztük, amikor a jobb oldali sávban észrevettem egy kislányt, aki a videó címe szerint ugyanazt a mozgássort próbálja meg 3 évesen prezentálni, mint a 29 éves énekesnő. Nem fűztem túl nagy reményeket a gyermek mozgásához, de azért rákattintottam.

Gáborral hüledezve vettük tudomásul, hogy b*meg, nem lesz semmi a kislány pár év múlva! Bár nem tökéletesek a mozdulatok, de nagyjából a helyükön vannak, és meglehetősen fiatal kora ellenére tehetsége megmutatkozik már egy ilyen rövid videón keresztül is... Ha a szülők ezt nem hagyják annyiban, akkor akár belőle lehet a következő Sofia Boutella (Nike reklámarca és nem utolsó sorban Madonna táncosa)...

Íme az Arianna-verzió:

Csak hogy lássuk, hogy hova lehet eljutni... Sofia Boutella:

Egy kiadós alvás csodákra képes, és ez az én mai napomra is nagyon igaz. A tegnap esti kis majré a szomszédban nem tette túl könnyűvé a mai délelőttöt, de túléltem...
Hazatérve hajlékomba (értsd: kollégiumi szoba) eldőltem, mint a rohadt nád; és este hét óráig az álmok virágos rétjein ugrándoztam fel-alá... Tekintve, hogy rég volt ilyenre példa, magamon is meglepődtem. Ezért szeretem itt a hétvégéket... Csend van és "hullaszag", ahogy azt mondani szokás. Na nem azt akarom mondani ezzel, hogy hétközben nem jó, sőt! Na de ez a téma nem fűződik szorosan (sőt semennyire) ezen bejegyzéshez...

Ma este - mint általában mindig - a Klub felé vettük az irányt Atommal. Koncert volt, meg sok ember; meg minden, ami ilyenkor lenni szokott. Sört rendeltem, hogy nehogy a rendszeres teaivás "sörízfelejtő" mellékhatása életbe lépjen.
Egyszer csak Atom régi barátja (Pepe) pördült oda az asztalunkhoz, ahol ekkor már Bonyi is helyet (illetve teret) foglalt. Innen kezdődött egy olyan Stand up Comedy-hez nagyon hasonló előadás, ami amellett, hogy felettéb szórakoztató volt (lásd cím), még tanultam is belőle!
Hogy mit? Íme:

1. tojó = barátnő;
2. Blue Ray lemez =olyan, mint egy szekrény sok fiókkal (ilyen memóriát szeretne Pepe, hogy legalább emlékezni tudjon, ha már mást majd nem);
3. Atom = "anyjuk" (furcsa a kép, tekintve, hogy Atom férfi, és semmiféle más hajlammal nem rendelkezik -> de ha fog, akkor elmondja majd Pepének!);
4. pumpálni = szexelni (Ezt már ezelőtt is hallottam, csak egy bizonyos felállásban nem);
5. a filmekben látott (és azóta szorgalmasan gyakorolt/vagy nem eléggé gyakorolt) csajozós nézés nem mindig jön be;

Dióhéjban ennyi... Persze rajtam kívül ezt összesen még 2 ember érti (a Bonyi valószínűleg nem figyelt rendesen, mert Viktória Hercegnő elvette az eszét), de attól még vicces!:D Sajnálatos módon a srácok által az asztal másik felén elhangzott információtömeg némileg sérült, mire az én fülemig elért (hangos zene), de így is lassan agyonnyom az emlékek súlya... :D Nem lett volna rossz ötlet diktafonnal felvenni a mai este verbális részét, de ez elmaradt.

Hogy át tudja érezni a kedves olvasó, amit mi, íme egy kis segítség Bödőcs Tibortól:

Ezt pedig Atomnak:
 

Nyugodalmas rekeszizom-pihentetést mindenkinek!

Akik ismernek, tudják, hogy "spanyolmániás" és természetesen Rafa Nadal-fan vagyok. Persze elsődlegesen a tenisz miatt, bár azért nem elhanyagolhatóak a spanyol fiú adottságai sem!:) Régóta nézek teniszt, majdnem ugyanannyi ideje szurkolok Nadalnak is, de ilyen nehéz idénye még nem volt! Sérülések tömkelege súlytotta (nemrég tért vissza egy csúnya térdsérülésből), de mégis ahol tud, ott van. Lehet ez azért, hogy ne írják le; vagy mert iszonyatos küzdeni tudással és szívóssággal rendelkezik.

Láttam már szinte vesztett meccset megnyerni, ugyanígy persze megnyertet is elveszteni, de ez a sport. A legtöbb meccsén azonban lehengerli ellenfeleit iszonyatos pörgetett szerváival, fonákjaival.

Szeretnék ilyen akaraterőt és küzdeni tudást, mint amilyen neki van!

Íme egy kis ismertető a spanyolok büszkeségéről:

Név: Rafael Nadal Parera
Születési hely, idő: Manacor (Mallorca, Spanyolország), 1986. június 3.
Profi karrier kezdete: 2001
ATP tornagyőzelmek: 36 (ebből 6 Grand Slam, 15 ATP Masters győzelem)
Roland Garros: Négyszeres bajnok (2005, 2006, 2007, 2008)
Wimbledon: Egyszeres bajnok (2008)
Australian Open: Egyszeres bajnok (2009)
Olimpia: Egyszeres bajnok (2008, Peking)

Domináns kéz: bal (de jobb kézzel ír)
Speciális/kedvenc ütés:kétkezes fonák

Volt már első is a világrandlistán, de hosszú sérülése és a kihagyott ATP-tornák miatt ismét Roger Federer birtokolja a trónt. Remélhetőleg nem sokáig, Rafa egyre jobb lesz; és remélhetőleg a 2010-es idény ismét az övé lesz! És talán élőben is megnézhetem végre egy meccsen a nyáron...;)

Tehát: "Vamos Rafa!"

Szimpla hétköznap van. Jó kedvvel vonulok át - bár kissé sietősen, mert elaludtam - az egyetemre. Nem szeretem ezt a napot, mert nem szeretem az e napra kiírt órákat; de muszáj járni rájuk. Minden héten újult erővel fogok hozzá a rajzoláshoz, és minden alkalommal új reménnyel állok a tanerőhöz is. Hátha ma jobb lesz... Hátha mára szorul belé egy kis pedagógiai érzék... Hátha ma ember lesz végre... De nem. Ma sem, és megint rajtam csattan.

A sorozatos szurkálódások nálam is tetőznek néha, és élesebben válaszolok vissza a vállam fölött, hátra sem nézve... Erre jön a válasz:

"- Ezzel a stílussal nem leszünk jóban!"

"- Változtasson a viselkedésén, különben..."

Különben mi? Már fenyegetőzünk is? (Mint az oviban a "megmondalak apukámnak effekt). Esetleg nem írja alá az indexemet? Érdekes lenne, ha csupán egyetlen óráról hiányoztam... Vagy megbuktat? Mire fel?

Lassan kezd elegem lenni az arcból! És azt sem értem igazán, hogy miért csinál az ember olyat, amihez lövése sincs... A suszter maradjon a kaptafánál, a "festő" meg a palettájánál... Mert attól, hogy valaki a képzőn végzett, még tanítani nem feltétlenül tud! Sőt!

Az biztos, hogy a motiváció és a következetesség szavak nem szerepelnek a szótárában! Félelmetes! Tartsak neki pedagógiából gyorstalpaló tanfolyamot?!

Neki, valamint a "munkásságának" köszönhgetően minden rajz óra után elgondolkodom rajta, hogy valamelyikünk nincs jó helyen!

Persze nyilván vannak olyan társaim is, akik vélemény nélkül ülnek az órákon; de én nem fogok! Még ha ez másodszori tantárgyfelvételhez is vezet...

 

Szinte minden nap teázunk... Gyakorlatilag - nagyim szerint - úgy visszük be a napi szükséges folyadékmennyiséget a szervezetünkbe, hogy észre sem vesszük. Káros hatásait még nem érezzük, maximum a függőséget és Szabi ki nem mondott véleményét a feje fölött megjelenő szövegbuborékban...

Ma is egy "teázós este" volt, aminek folyománya, hogy alvás helyett itt pötyögök. Ám ezek az esték nem csak erről szólnak. Előkerülnek rémisztőbbnél rémisztőbb, vagy viccesebbnél viccesebb sztorik az elmúlt évekből, munkahelyről, az egyetemről és próbáljuk a világot is megmenteni - már amennyire ez a feladat ránk van testálva. Olyan embereket ismertem meg az elmúlt hetekben, hónapokban a barátaimon túl (vagy épp nekik köszönhetően), akiket - ha nincs a "tea" - talán nem is... Így tehát köszönetet is mondhatunk a tea Istenének (ha van ilyen, és miért ne lenne); illetve elnézést is kérhetnék rengeteg ismerőstől és havertól, hogy nem jelentem meg itt meg ott; de a szeánsz az szeánsz... Ha valaki pedig nem élt eme szeánszra szóló "bianco-csekkjével", az így járt...

A témába legaranyosabb videó, amit eddig láttam:

Ma forma1-et néztünk Gáborral és Csabival, és az Abu Dhabi pálya első versenyét volt szerencsénk megtekinteni. Félelmetes pályát építtettek, tele mindenféle technikai újítással, csodálatos szállodával... Gyakorlatilag felépítettek egy szigetet, hogy felépíthessék a pályákat (egy világszínvonalú gokartpálya is helyet kapott). A hotel 5 darab csillaggal jutalmazott, 5000 led világítja meg kívülről és 500 szoba kapott helyet benne. Ráálltak az 5-ös számra rendesen... (Gyanítom, hogy egy szoba ára egyetlen éjszakára is ötszámjegyű összeg, persze dollárban...) 

Abu Dhabi egyébként az Egyesült Arab Emírségek fővárosa, Dubai után az ország második legnagyobb városa. Az 1960-as évek közepén olajat fedeztek fel a térségben, és a mai napig hatalmas tartalékaik vannak. Így már érthető, hogy miből épült ez a létesítmény...

Van az Emírségnek már privát (extramagas pénzdíjazású) tenisztornája is, de az azért nem ilyen nagy volumenű. Van pénz, az biztos.Remélhetőleg az Arab Emírségek a jövőkép a világnak! Azért megnézném közelebbről...

Rengeteg jobbnál jobb (vagy rosszabbnál rosszabb) trikóba, pulcsiba burkolt ember rohangál az utcán. Ez adta az ötletet, hogy összegyűjtsünk párat, amik a mi kis életünkből fakadnak. Aki ismeri a "szituációkat", az érti... Íme:

- Mindannyian szívunk... Ki ezt, ki azt...

- A kreditrendszer áldozata vagyok!

- 20 cm-rel feljebb nézz, légyszi!

- Silicon Free

- Ne a szemölcsömmel szemezz!

- A fogszabályzóm tabu!

- Akarsz a következő ex-em lenni?

- Mi van?! Téged csak olvasni tanítottak meg??

- Elméleti szakember

- Én vagyok az anyád!

- Kikapott a SZOESE, de legalább sokan kijöttek a meccsre és jó volt a hangulat! Lesz ez még jobb is, srácok!

- Megszűnik a Sláger Rádió és a Danubiusz... Egyiket sem hallgatom ugyan, de érdekes a döntés...

- Kiderült, hogy Andre Agassi drogozott, és eltusolta a pozitív doppingtesztjét! Ha van pénz, akkor bármit megtehetsz, ugye?!

- Megnézhető már Michael Jackson "utolsó utáni" koncertfilmje! De ki játsza a főszerepet????

- Kiütötte a Liverpoolt a Ligakupából az Arsenal! Még jó, hogy nem láttam...

- Ernest Gulbis és egy másik teniszező (a neve még nem nyilvános) kurváztak Stockholmban! Na és? Ha erre támadt kedvük, akkor mi van???

- Nagy Lászlónak egy hónapja van arra, hogy eldöntse: magyar válogatott marad-e, vagy árulóként lesz spanyol! @&<&{}€łíł][&ł#ÄÄíđä>ł#&íł[&Đ<#}>jxc}@tb nhbvmcxysj#&Íł[!!!!!!!!

- Csütörtöktől szombatig Pannon-Kupa, ami mostanra már Marian Cozma Emlékkupa lett!!! Hajrá Magyarok!!!

- Még 2 adás, és vége a Sztárral szemben címet viselő hipergáz TV2-műsornak! Na hála Istennek...

- Új filmmel jelentkezik Luc Besson! A címe: Adele Blanc-Sec csodálatos kalandjai! Megnézzük!

- Az egyik hírportálon a következő cím fogadott: Fél év után újra megszólal Gyurcsány... Maradt volna az elmúlt pár évben is csendben...

Azt hiszem, ennyi elég mára!

Furcsa nap után tértem vissza szerény hajlékomba (kollégiumi szoba). Alapvetően jó dolgok történtek velem ma (leszámítva a reméljük hogy kettesre megírt zh-mat környezetvédelemből), de mégsem vagyok túl jól... Mondhatni egyáltalán nem vagyok jól... Aki tudja, hogy miért, kérem, hogy jelezze!!! Mert egyenlőre csak az egyik indokot tudom, az meg gyakorlatilag tárgytalan ugye...

Október 24-én történt, hogy otthon, a helyi templomban sok rokon szeme láttára lelöttyintették drága unokaöcsém fejét szentelt vízzel... Kivételesen jól bírta a kis törpe, mindenki nagy meglepetésére. Aztán utána jött, ami ilyenkor szokott: roskadozó asztalok, teli üvegek = minden, ami szemnek s szájnak kedves... Meg persze a bájvigyor, ami ugye nekem nem megy... Meg azt hiszem, Zsóéknak sem... Szegény baba meg még nem tehet ellene semmit. Vadidegenek kapkodják ki egymás kezéből és gagyarászva grimaszolnak neki, hogy nevessen. És ő nevet, mert rendes gyerek; vagy mert egy hasonló gondolat suhan át a fején: "Azta, milyen durva lesz ennyi félnótás között felnőni!" Keresztanyja bejátsza a féltékenyt, mert most nem csak az ő kezében van a pici; amit én azonnal lereagálok egy kisebb monológgal, amitől majdnem sírva fakad. Sajnálom, én voltam az 1. számú jelölt... Na de mindegy.

Ilyen rövidre fogom ma, mert a számítógép mögött ülés nem a legjobb pozíció tele hassal...

2009. október 21., a legszebb őszi nap volt idén! Végre jól éreztem magam a bőrömben! Bár a reggel nem indult túl jól (vagy 5-en hívtak 8 óra előtt); de sokak segítségével jó lett a vége!:)

Köszönettel tartozom Balázs "fiamnak", aki elvitt egy kis névnapi fotózgatásra; olyan gyönyörű időben mit is lehetett volna mást csinálni?:D Nagyon élveztem! Sokat nevettünk, traubit ittunk (Isten tudja mióta nem egyébként...) és sok jó képet csináltunk! Tetszett! Köszönöm! Még ilyet!:D:D

Aztán este a nemlétező kosármeccs után a Klubba "tévedtünk" be, ahol Atom, Taki, Ákos, Bonyi és a Balázska tisztára "elkényeztettek" (teák, pizza,...)! Köszönöm srácok, hogy nem hagytatok "egyedül" tegnap (sem)!!! :)

Csabira is vígan emlékeztünk, és elmerengtünk azon, hogy vajon már hány szarvasbika szemelte ki magának...:D Na de ezt majd vasárnap megtudjuk...:D

Péntek éjjel már nem hagyott aludni a tudat, hogy másnap ismét betehetem a lábamat a Veszprém Arénába. Már olyan rég volt nyár eleje... Azt nem mondhatnám, hogy kezdett bennem a kép és az élmény tompulni, mert nem; de azért már nagyon hiányzott.

Szombaton 11 órakor elindult velünk a vonat Szombathelyről. Csabival mentem, mert ő még "szűz" volt Veszprém-meccs téren; így jó alkalomnak tűnt rögtön egy BL meccsel indítani a "karrierjét". :) 15 órára ki is értünk az Arénához, és forró teánkat kortyolgatva néztük, amint csapatunk tagjai "díszmagyarban" megérkeznek a hátsó (ami tulajdonképpen oldalsó) bejárathoz. Csabival megtárgyaltuk, hogy mennyire furcsa is őket így látni, mert ugye a mez az más, azt megszoktuk; de nekik ugye mindegyik jól áll!:) Mikor teljes játékosállomány Mocsai Lajosostól bevonult már hátul, akkor mi is elindultunk előre, és beszédbe elegyedtünk pár (szintén ezen a meccsen debütáló) szurkolóval. Megnyugtattuk őket, hogy jó mérkőzést választottak a kezdethez, aztán lassan előkapartuk a jegyeket. Nyíltak a kapuk, amin át bejuthattunk a "szentélybe". (Persze mondanom sem kell, Csabi az én jegyemmel próbált meg először bejutni, amit akkorra már lehúztam; na de sebaj!;)) Leraktuk a kabátokat a ruhatárba, és lassan felvánszorogtunk a lépcsőn a szektorunk irányába. (Egy "kedves" barátom ugyanis nem engedélyezte, hogy betérjek a shopba; mert állítólag még mindig ott állnánk...)

Fél ötkor már az F szektor 6. sorának 1. és 2. székén ülve figyeltük, ahogy a mellettünk lévő részt megtöltik a - már nem szomjas - Kielce-szurkolók. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (meg egy kis jóféle lengyel vodkával) felszerelkezve érkeztek meg és el is kezdték csapatuk buzdítását (mivel ők már melegítettek a pályán). Szerintem azt hitték, hogy nem lesznek Veszprém szurkolók az Arénában, és nagyon hangosan örültek maguknak. Kifeszítették a zászlókat, amiket hoztak; és ordítottak, ahogy a torkukon kifért. Lassan bepirosodott az egész nézőtér, a mi fiaink is megjelentek labdástól.

Voltak vicces jelenetek! Például amikor a Gulyi állt a kapuban és az Iváncsik testvérek, Sesum, Vujin meg a Vili dobáltak neki... Aztán mikor elkezdték Nikola vezényletével a bemelegítést, akkor majdnem berohantam a pályára (aki ismer, tudja miért:)); de nem...

Lassan minden szurkoló betévedt a büfékből, és a tv-seknek is jó volt az időpont, így jöhetett a csapatok bevonulása. Hatalmas hangerővel szólt a "Veszprém!Veszprém!" , aztán a "Mi vagyunk a legnagyobbak!" majd a két zászló is elindult az O szektorban felfelé. Először a nemzeti színű Veszprém-felirattal, aztán az MKB-s is. A lengyelek meg csak néztek!:D

A bírók - a szurkolók és a csapat által elénekelt himnusz után - belefújtak a sípjukba, megkezdődött a csata. Mondjuk néha kivehették volna a szájukból, mert elég falsch dolgokat ítéltek; de mindegy. Kb a 4. percben borítékolni tudtuk volna az eredményt (6:1-re vezettünk), de ugye a labda kerek, és különben is várjunk még úgy 50 percet...

Parádés védések, látványos indítások, határozott védekezés az egyik oldalon (MKB Veszprém KC); eredmény után loholás és hisztéria a másikon (VIVE Kielce). A vendég csapat kispadja (főleg az edző, Bogdan Wenta) többször figyelmeztetés is kapott; folyamatosan izzott a levegő. Nem volt olyan, hogy ne vezettünk volna minimum 4 góllal, de azért a lengyelek nem adták fel, küzdöttek rendesen! A szurkolóik előtt is le a kalappal! Kultúráltan, normálisan és nagyon hangosan buzdították a csapatukat, és a végén még a veszprémieket is velünk együtt éltették! Sok vendégszurkoló nyakában ott lógott a Veszprém-sál is; amit vagy vettek, vagy elcseréltek az övékével. Fair volt a társaság, jó ilyet látni!

A veszprémi csapat játékosai szórták a gólokat (összesen 33-at a meccs végére)! Markonak ugyan csak a második félidőben indult meg keze rendesen, de hetet lőtt; Sulic szintén!!! Gulyi 3 gólja parádésra sikerült; és az meg, hogy a Lapac és a Zsenya is gólokat szereztek (ráadásul indításból), hihetetlenül jó volt!:)

Íme a statisztika:

Iváncsik Tamás 2, Renato Sulic 7, Ivan Lapcevic 1, Evgeny Lushnikov 2, Mirsad Terzic 4, Iváncsik Gergő 3, Marko Vujin 7, Eklemovic Nikola 1, Carlos Reinaldo Perez 3, Gulyás Péter 3, Uros Vilovski 1, Zarko Sesum 1!

Peric védéseiből sokszor tudott índítani a csapat, nagyon elkapta tegnap a fonalat (bár a végén már kicsit fáradt volt)! Nándi így tegnap csak nézte a meccset a padról.

Pörögtek az események - és a percek is - és megszólalt a meccs végét jelző dudaszó. Sajnos... Mert vagy egy fél napi még néztem volna ezt az irdatlan menetet, amit a srácok produkáltak! A végeredmény 33:26; örjöngés, ováció, vastaps = csak a szokásos! :) Végre megint MECCS volt az Arénában!:)

A csapat megköszönte - ahogy mindig is - a szurkolóknak a buzdítást, aztán pacsi (Marko, Peti), és elindultunk kifelé a csarnokból. Maradtunk volna még, de a "vonat nem vár", ahogy a dal is mondaj ugyebár. Taxihívás, egy pillantás a kivilágított Arénára, suhanás át a városon, egy fél vagyon kifizetése, és várakozás a vonatra. Aztán az emlékekkel és feltöltődve zötykölődés haza, a koleszba.

Ha tehetném, minden héten mennék... Az összes meccsre... De nem lehet sajnos...

Mindenesetre: HAJRÁ MKB VESZPRÉM KC!!!!!!!!!!!!:D

Húúúú, de régi!!! De meg kell nézni!!!

Kezdjük ott, hogy a kézilabda és a tenisz mellett a vízilabda is nagyon kedves a számomra. Igen, itt most lehet ércelődni, hogy "Ja, persze! Biztos a kigyúrt, nagydarab vízilabdázók miatt!"... Nem mondom, benne van a dologban ez is, de a sportág szeretete ugyanígy közrejátszik! Mióta az eszemet tudom az összes EB-t, VB-t, Olimpiát láttam, és a magyar csapat valahogy mindig ott volt a végjátékban; küzdöttek, harcoltak és végül - általában - a legfényesebb éremmel álltak a dobogó legmagasabb fokára. A szurkolók és a fiúk szemében is könnycseppek rejtőztek; és mindannyian hálásak voltunk/vagyunk "A Dénesbának", aki olyanná tette a mai magyar vízilabdát,hogy azt csak szeretni lehet! Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagy öregek (Steinmetz János, Szivós István, Csapó Gábor, Kásás Zoltán, stb.) nem tettek a sportágért rengeteget, csak akkor még nem volt annyira a média által felkapott a sportág, nem volt ekkora anyagi támogatás sem; és ez a vízilabda már nem ugyanaz! Pörgős, harcos erőpróbák ma már a mérkőzések, amik az edzőt (jelen esetben a szövetségi kapitányt) legalább annyira megtépázzák, mint a fiúkat a medencében.

Mindenesetre egy biztos: mióta csak emlékszem, Kemény Dénes feje gőzöl egy-egy rossz támadásnál; az ő hangját nem halljuk a meccs utáni interjú során (mert addigra nincs neki) és rá néznek "fel" a srácok úgy, mint gyerekek az apjukra. 13 éve vezeti a győzelem felé a férfi vízilabda válogatottat. Mentális csaták ezreivel a háta mögött még mindig van benne tűz, optimista és emberbarát. Londonba elnavigálja a csapatot, ennyi biztos. Reméljük, ott sem zárul le ez a széria!

Megérdemelte, hogy egy ilyen gyönyörű, korszerű, új uszodát nevezzenek el róla! És lám, ezt is a tőle megszokott szerénységgel vette tudomásul.

Hatalmas respect neki!!!!!

Kemény Dénes Uszoda, Miskolc! Érdemes megnézni, ha arra jársz!

Egyre több időt töltünk a spanyolországi nyaralásunk tervezgetésével, íme ebből pár szösszenet...

Egy este a klubban Atommal beszélgettünk, hogy a Csabinak mennyire jó is lesz két (vagy több) fotóssal menni Barcelonába. Elképzeltük, hogy a szállodába való "beköltözés" után kb. 10 perccel ott toporgunk a szoba ajtajában, kezünkben a géppel, hogy "Na?! Megyünk???"... Csabi már lelki szemeink előtt sem örül...

Miután Csabi megtalálta (értsd: kiszótárazta) a spanyol nyelvű csajozós szövegét, lejátszottunk fejben több verziót is; meglátjuk, melyik jön majd be!;)

Csak egy ötlet volt, hogy Csabit a parton hagyjuk egy hétre, és mi - jó fotósokhoz hűen - feltérképezzük a "környéket" (beleértve Mallorca-t is, ahová Csabi menni akart, de mi lebeszéltük). Majd a hetedik nap reggelén diadalittas mosollyal visszatérünk (hogy nekünk is legyen egy fürdőzős napunk), és elmeséljük társunknak, hogy mennyire szép hely is Mallorca... Hehehe...Ebben az a szép, hogy ha nem lennénk ennyire jó fejek, akkor meg is tennénk... Na jó, nem!:D

Mivel meséltem a fiúknak Margrat de Mar-ról - így tehát a Waikiki Klubról is - mindenképp el kell oda esténként látogatnunk. De előre látom szomorú sorsomat... Hajnalban (minimum) 2 ember hátát simogatom, miközben színeset ásítanak. Nem baj, lesz nálam zsepi meg rágó...:) És persze Bonyi jön, nyakában a gépével és a szlogennel: "Pártífotó?"... :D

Képeslap-szöveg onnan Zsófinak (Művésznő): "Ccö... Spanyolország... Nem tudunk most többet írni, mert szituáció van!"

Eszú egy olyan videót kért, amin mindannyian rúdon pörgünk... Háááát... Megodjuk! :D

Úgyhogy mostantól pénzgyűjtögetés van! Na meg ki kell találnunk, hogy én hogy is fogok repülni... De a srácok szerint egy-egy törött kart megér egy hét Spanyolország! Na majd meglátjuk!:D

A kissé fura hétvégém után újra itt vagyok! És ez jó... Nemérg tértem vissza a "főhadi szállásról" (A Klub) két bögre tea után és most épp Eszú kedvéért a Backstreet Boys: Everybody című számára mulatozunk!:D

Bár csak két napot töltöttem távol a fészektől, de hiányzott. Már vártak (volna) a buszmegállóban (ha a Csabi nem olyan jó fej, hogy segítsen sokat az Atomnak:)), és aztán szokásos vasárnap estét tartottunk. Megvendégeltem hétvégére ittmaradott "családtagjaimat" a hazaival, amivel oly módon felpakoltak, hogy a szatyrom bánta... Na de sebaj, fő hogy jó volt - na meg sok is - így mindenki happy. Aztán kiszáguldottunk Eszú elé a vasútállomásra Luigi-val (Atom Fiat Seicento-ja),és némi technikai kitérő után lesétáltunk a Klubba. Ott meg a szokásos poénbombák és gondolatmorzsák között jól beteáztunk. Ennyi volt a ma este, de mégis hiányzott nekem ez 2 napig... Ennek 2 oka lehet. Az egyik, hogy nagyon összeszoktunk másfél hónap alatt, a másik pedig, hogy "semmi sem volt otthon". Azt hiszem, mindkettő...

Hogy a mai nap még jobb legyen: az MKB Veszprém KC "félistenei" 29-19-re alázták meg a Chambery Savoie HB csapatát, hazai pályán!!! :D:D:D:D Már alig várom a szombati meccset! Jó kis összecsapás van kilátásban (és Csabi is elveszíti a "Veszprém-meccs szüzességét"...:D)!

www.veszpremkfc.hu/index.php

http://vehir.hu/kezilabda/2009-10-11/bravur_tizgolos_gyozelem_idegenben.html

Hazajöttem... Itthon vagyok már tegnap délután óta. Örülnöm kellene? Lehet... De furcsa mód nem...Igazság szerint alig várom, hogy holnap felszálljak a buszra, és visszaevickéljek oda "messzire". Nem tudom, mi nem jó; de valami nagyon nem az.

Péntek reggel mondtam a srácoknak óra után, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy meglássam a falutáblát, a környéket, az utcát, a házat... Aztán az autóban elém robogott a kép, ahogy kiszállok, és hű de nagyon jó lesz; és pihenek, és minden ilyesmi... De nem... Nem így lett. Nem pihenek. Találkozó a családdal, barátokkal; azt annyi. Egy gyors agyelhagyás, és készülődök is vissza... Itthonról megyek haza ugyebár... Mindenestere hiányzik Szombathely, a srácok - sosem vallanám be nekik, de így van.

Más...

Biztosan holnap majd jobb napom lesz. Illetve remélem... De ma nincs az. Vesztemre az RTL Klub Fókusz c. műsorának videójára (ill. annak linkjére) kattintottam az előbb... Felkavart. Újra és újra fetépik a család, a barátok és a szurkolók sebeit; mert nyilván megéri az utolsó cseppet is kifacsarni egy halott sportolóból... Hagyjuk már békében nyugodni! Emlékezzünk rá méltóan és engedjük gyászolni a családot!

Alszom is egyet, hátha az álomvilág kevésbé riasztó, mint az igazi...

Egy kisembernek szól ez a bejegyzés, méghozzá Győrfi Dominiknak...

Amikor még nem voltál, anya és apa akkor is sokat gondoltak rád. Babaszobád napról napra szépült, készült és várt téged.

Apával kerestünk neked nevet - nem, nem azt, amit kaptál végül - és el sem tudtuk képzelni, hogy milyen lesz, ha már velünk leszel...

Aztán egy napon anya telefonált:" Megyünk a kórházba! Jön a baba!"

A szívroham tüneteit felváltva produkálták családunk tagjai, akiket még ennyira nem ismersz; de nemsokára fogsz. Nagyidék autóba pattantak, és meg sem álltak Budapestig; hogy életed első perceiben már megismerhesd őket is. Hosszú órákon át vártunk, és anyának már nagyon fájt a pocakja; apa pedig nagyon féltette anyát és persze téged. De megszülettél végre - kicsit meggyötörve és gyűrötten bár - de itt voltál velünk! Nagymamád sírva hívot fel, a dédiék is megkönnyezték megérkezésedet.

Mostmár nagyfiú vagy, lassan futhatnak utánad apáék! :) Sajnos, én csak képekről látom, ahogy fejlődsz, erősödsz; de lesz még olyan idő, amikor sokszor fogunk találkozni!

Legyen szép, boldog, hosszú életed Unokaöcsikém! :)

Jóllakott napközisként ülsz az iskolapadban, és merengsz. A tanár valamiféle környezeti változásról hablatyol. Idáig nem terjed a hangja, csak az előtted ülő jegyzetéből látod az óra fő témáját. Igazság szerint nem is érdekel. Elfilozofálsz, hogy miért is kell neked környezetvédelem nevű tantárgyat tanulni; holott művészeti szakos lévén nem vág a profilodba.

Felvilágosítalak: ez az egyetem. A kevés kis szakodba illő tantárgyadon túl köteles vagy általános látókör-bővítő órákat látogatni... A felsőoktatás kritizálása nem a tisztem, mert nyilván sokkal okosabb emberek találták ki, mint én; de azért némi fogalmam - így az 5. egyetemen töltött évemben - van róla. Volt lehetőségem tehát mindkét (jó és rossz) oldalát látni. Talán elég is volt az az előző 4 év, de még egy esélyt adtam magamnak. Nem, nem olyan fenkölt eszmék fordultak meg a fejemben, mint pl. önmagam kiteljesítése... Már arra is rájöttem, nem itt leszek profi... Nincs itt annyira magas szitű képzés.

Más kérdés az, hogy ezt az igencsak alacsonyra tett lécet átugorjuk-e majd mindannyian, vagy maradnak-e ki közülünk. Lenne egy-két delikvens, de ezt most hagyjuk.

Ez nem feltétlenül panaszáradat, sokkal inkább reális szemléletmódom egy kis darabja...

Ezt a bejegyzést egy ideje már elkezdtem írni, de eddig csiszolódott; na meg bővült is. Hát tessék...

Iszonyú nagy volt bennem az elvágyódás. Ide vágytam Szombathelyre, mert nem találtam a helyemet otthon. A munka oké, a kollégák is, a család is mondhatni; de kevés volt. Olyan értelemben, hogy a megszokott nyüzsgés nem volt többé, ami nekem a lételemem. Minden nap ugyan az volt. Persze, jó tud lenni az is, de egy idő után az ember belefásul, megtörik. Én csak majdnem. Épp időben jött a váltás, az a bizonyos szeptember 3-a, amikor a batyumat a vállamra véve (értsd: a fél szobámat) elindultam - teljesen tiszta lappal - egy másik élet felé. Az út zötyögős, várakozással teli és nagyon hosszú volt; de megérte. Mostmár ki merem mondani.

Leszálltam a buszról, és visszatértem a főiskolások/egyetemisták tipikus életébe. Kollégiumi bekölözés, gólyatábor, sörözés, hajnalig beszélgetés, bulik sora. Nem volt nehéz visszaszokni. Szembesülnöm kellett viszont megint ugyanazokkal a problémákkal, mint anno ott abban a másik suliban: a pénz hatalmával és - baráti köröm esetében - a hiányával. Megoldjuk valahogy, mint eddig mindig; és igenis úgy fogunk visszaemlékezni ezekre az évekre, mint megboldogult, csodálatos és szabad diákkorunkra; főleg ha addig éhen nem halunk... :)

Nem sok barátom maradt meg mellettem az évek során, mert a nagy távolság elszakítja vagy legalábbis kikezdi a legerősebbnek hitt szálakat is. Van egy bizonyos szál, amit viszont nem fogok engedni szétszakadni, mert többet jelent sok másiknál. Ez a jövő zenéje.

Vidámabb vizekre evezek most, és bemutatom picit az itteni életem "főszereplőit". (Itt csak azok kapnak helyet, akik fontosak....:)A sorrend igazából nem mérvadó, úgy írom, ahogy eszembe jutnak!)

Eszú, a szobatárs/élettárs:

Elég annyit mondanom, hogy teljesen Szívek Szállodája-függő a lelkem (és persze erről én tehetek állítólag!), plusz a saját bejáratú rúdtáncosnőnk...:) Együtt felvételiztünk annak idején, "szerelem volt első látásra"; és örülök, hogy egy év alatt nem felejtett el! Mindig is egy fanatikus szurkolóval szeretett volna egy szobában lakni, hát megkapta! :) Erőnket - akárcsak a gyerekek a Bolygó Kapitányában - egyesítettük már a gonosz ellen; egyenlőre vajmi kevés eredménnyel sajnos. De megoldjuk ezt a helyzetet is, már ha egyszer nem ágyban fekve látom...:P Benne megvan az az erő, hogy ha nincs kedvem bemenni az órára, akkor - rápakolva még két lapáttal - szikrájában elfolytsa bennem a vágyat is, ami addig talán megvolt. :)

Judy, a "sötétebbik felem":

A helyszín: NYME-SEK Gólyatábor, első nap, csapatösszeverbuválás az "A" épület előtt. Egy mondattal a szívembe lopta magát, amit most nem idéznék, legyen ez a mi titkunk! ;) Üvegékszerész, díszítőfestő - tehát a művészet terén totálisan az ellentétem, de amúgy....:D Ő az, akinek mindenre van válasza, mindenben segíteni próbál, de el is lehet vele rúgni a pöttyös labdát - az első estit még mindig nem találjuk... Padtárs, sorstárs, lelki szemeteskuka (visszafelé is igaz) és izzig-vérig barát.

Csak Csabi, a bikinis gólyapásztor:):

Szinte el sem tudom már képzelni, hogy egy napig ne lássam a szédült szőke fejét!:D Lassan "együtt élünk", már nem úgy! (Tudom, bármikor, ha akraná...ami persze nem igaz, csak az ő egoja túl nagy :P; plusz: én nem nő vagyok, csak az Orsi!) Egymást rángatjuk ki a lassan nyakig érő trutyiból, és együtt megyünk nyaralni is (Viva Espana), mert az jó!:) Csabi az a Csabi, és pont. Sebész rezidens, varázsló, exibicionista, mazochista, aki előző életében alkimista nő volt...:D És Szalai Éva az esete...De igy szeretjük!

Az Atom:

Atom általános rezidens; valamint a Vas Népe Online munkásembere, aki tudja, mi az a les...:) A "kedvenc" fotótémái a sportesemények... Vagy nem?!:) Mit is írjak róla...Kissé furcsa az új kézfogásuk a Csabival! De náluk belefér!:) Amúgy meg: néha "Bonyi" :), éles beszólások, szemöldökfelhúzás, észérvek és Viva Espana... Mert ugye a Csabi mellé kell két fotós...:D:D

Vica, a mosolykirálynő:

Vica a "majdnemgólyapásztorom" volt... Baromi furán nézhetünk ki egymás mellett, mivel vagy 155 cm magas...:) De igazi energiabomba tud lenni - ha engedik meginni a napi 25 kávéját, na meg a limonádéit a Klubban... Örül neki, hogy én vagyok az idősebb, bár még a mai napig nem jöttem rá, hogy ez miért jó nekem...:D Néha fél tőlem, bár oka nincs rá; sosem bántanám! (Hallod, Vica?!):)

Balázska, a fiam és munkatársam:

Rójuk a várost, ha tehetjük (ez sajna nem jelent annyira sok alkalmat, mint szeretnénk); és kattingatunk. Elvadultabb, mint én - ha fotózásról van szó; és mindig kapható egy kis őrültségre. Zenefüggő, hajmodell, filmező- és reggelizőtárs és az egyik leghálásabb vendég, mert eddig minden általam főzött kaját megdícsért...:) Hasonlóan látja a világot, mint én, és ez jó! Na meg hát az én fiam...:)

Ákos:):

Haladás-szurkoló, Öntöde-bérletes :),cinkelődős, anti-alkoholista, sunyin beszólogatós, "mégaszemesemálljól"-kategória!:)  "Isibe" jár, és rendszerint más épületben van órája, mint nekem... :S Tündérbogyó, azt annyi!:D Csak fenékre is kellene már gyúrnia...:P

Na, egyenlőre ennyi... Kicsit el is fáradtam... Persze nyilván van akit kihagytam, majd pótolom... Majd...Nem ér megsértődni, csak egyszerre nem megy...:D

Na csóközön!:D

Ma furcsa, semmittevős nap van... Elmerengtem az élet nagy dolgain, és rájöttem, hogy annyira nem is jó buli, mint amilyennek mondják. Monotóniával éljük a mindennapjainkat, és várjuk a nagy csodát; ami 99%, hogy nem jön. Nem jön, mert nem dolgozunk meg érte, hiszen csak ülünk az langyos állóvízben, és várjuk, hogy a puszta tekintetünktől felforrjon. Ilyen persze nem lesz, de aki akar, az várjon csak tovább.

Neki kell állni olyan dolgokat keresni az életben, amitől megmozdul az a bizonyos kis kerék a rendszerben, ami elkezdi majd működtetni a dolgokat. Elvben már megvan, a de arra még rá kell jönnöm, hogy hogyan gördítsem el azt a sziklaszerű objektumot a fogaskerék fogai közül, hogy az újra beinduljon. Én próbálkozom. Már csak azért is, mert nem sokan hisznek bennem, és még kevesebben hiszik azt, hogy itt is megállom a helyemet. De meg fogom.

Meg fogom, mégpedig azért, mert én így akarom! Nem azért, hogy mások előtt tetszelegjek a "túlélő" képében; hanem mert nekem fontos, hogy a saját szememben legyek valaki.

Szerencsére találtam itt olyan embereket, akiket a barátaimnak mondhatok; és ők segítenek - még ha nem is tudatosan - egy-egy jó szóval. Mert manapság már egy jó szó is csodákra képes. Itt most nem feltétlenül a "te nem nő vagy, csak az Orsi" kijelentésre gondolok...:D

Amúgy meg mostmár totálisan ősz van, amit nagyon szeretek! Olyan érzésem van, ha hulló leveleket látok, mint amikor az ember teljes átalakuláson/megtisztuláson megy át. Ezt a tél pár hónapig takargatja, aztán megújult valójában engedi el ismét vissza közénk tavasszal. A természet furcsa művész, de gyönyörű árnyalatokat használ. Körülöttem színes lett a világ; ám sajnálatos módon ritkán veszem a fényképezőgépemet a kezembe... Nincs rá idő... Pedig kellene, hogy legyen... Lesz ez még másképp... Remélhetőleg.

Ez a bejegyzés február közepén született egy másik blogon. Én éltem át, illetve meg, és úgy érzem, hogy itt is helyet kell kapnia... Hát tessék!

Szerintem nincs olyan ember Magyarországon, Romániában és Szerbiában, aki ne emlékezne 2009.február 8-a hajnalára.

"Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román válogatott kézilabdázóját február 8-án egy szórakozóhelyi szóváltást követően gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt. A segítségére siető sporttársai közül Zarko Sesum szerb, Ivan Pesic horvát válogatott kézilabdázó életveszélyesen megsérült."

Ezen a hajnalon több, mint 30 kisebbségi esett neki a "mi fiainknak", az MKB Veszprém KC kézilabdázóinak, és Mariant el is veszítettük. A Veszprém megyei bíróság szerint folyamatosan nyomoznak, és szeretnénk is ezt elhinni, mert egy ilyen gyalázatos tett nem maradhat megtorlatlanul! A következőt olvastam ma reggel a hírekben:

"Előzetes letartóztatásba helyezett a Cozma-üggyel kapcsolatosan a Veszprém Megyei Bíróság egy gyanúsítottat pénteken, megváltoztatva ezzel az elsőfokú bíróság szeptemberi döntését – közölte a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője."

Mikor lesz ennek vége? Persze, nyilván nem egyszerű ügyről van szó, és 3 államot érintő ügyekben körültekintően és alaposan kell eljárni; de olyan érzésem van, mintha a bűnösök ügyvédei csak húznák az időt. Mert húzzák. Mert megtehetik.

Az egyik főrohadék itt van "elszállásolva" Szombathelyen... Sejtelmem sincs, mi lesz ennek a vége, de a családtagok, csapattársak és a szurkolók szemében csekély büntetés az a 20 év fegyház...

Mindenesetre én bízom a Veszprém megyei bíróság ítélőképességében, hiszen nem tehetek/tehetünk mást. És addig is marad a szurkolás a fiúknak, hiszen holnap megkezdődil a BL szereplésük a Rhein-Neckar Löwen ellen! Hajrá Veszprém! Hajrá!

Nos, újra itt vagyok, bár biztosan nem tudom, hogy miért is. Egyszer már csináltam ilyet, és most megint kedvet kaptam; hátha el tudom ütni - az egyetemistaként - rengeteg szabadidőmet a blogom írásával. Aztán majd vagy érdekel valakit, vagy nem. Mindenesetre egy biztos: nem fogok lakatot tenni a számra, mint ahogy eddig sem tettem soha. Aztán döntse el mindenki, hogy ez jó-e vagy sem! :D

Mostmár több, mint egy hónapja nem voltam otthon - képzelhetitek mennyire hiányzik már az "anyufőztje" - de a hely, ahol élek (egyenlőre) nagyon tetszik. Még akkor is, ha néha vannak olyan időszakok, hogy kifutnék a világból, vagy csak begubózva fetrengenék a szobám 4 fala között... De jó itt. Élvezem a függetlenséget, a változást, az új embereket és helyzeteket. Gyorsan kötök barátságokat, és bebizonyosodott, hogy nagyrészt jó emberekkel; így barátokkal most is körül vagyok véve - hála Isten. Bár néha nem tudjuk, hogy ki kit rángat kifelé a csalódottság és a megnemértettség fekete - és durván bűzös - gödréből, de általában sikerül. És persze reméljük, hogy marad is a társaság...

Az egyetemi élet nekem már nem furcsa, vagyis nem esem bele azokba a hibákba, amelyekbe kedves - ámde annál fiatalabb - csoporttársaim tesznek... Alkoholgőzös, álomba merülő szemű társaimmal a rajzórák csodaszépek, és persze ettől mindenki olyan menő... Ahham.... Jah... Akkor már annyira nem lesznek azok, amikor nem lesz meg 5 tantárgyuk félévkor... De én befejeztem a papolást! Elegem van a "nagy öreg megmondja" című mókából! Mindenki tanuljon a saját kárán! (Ha nincs annyi esze, hogy a máséból tegye ugyanezt!) Ahogy egy kedves barátom mondaná: Just do it! Nekem édesmindegy...

Mivel hajnali 2 óra van, és a szemem már-már csíkszerűvé vált, befejezem első kis szösszenetem írását! Holnap is lesz nap - pláne szombat, amikor ugye nincs suli, csak néhány sürgős munkám, amit legkésőbb 7főre prezentálnom kellene....:O Szóval jövök úgy egy fél nap múlva, és írok... Mert van mit...