Karácsony van, tehát itthon vagyok. Konkrétan egykori gyermekszobám sokat látott falai közöttl írom ezt a néhány sort. Nem lesz hosszú, ígérem. Újabban a feje tetejére fordult a világ, s sokak tetteit, szavait nem is értem - s őszintén megvallva nem is akarom. Engem ezek a dolgok…

Már ma kb 20 sms-re válaszoltam, az e-mailemet meg sem merem nézni...:) Persze válaszolok mindenkinek, mert örülök, hogy sokaknak eszébe jutok! Nekem is sokan fontosak, bár nem csak ezekben a napokban. Olyan furcsa, mert ilyenkor mindenki, akit szeretek, egy kicsit itt van talán velem...…

Lassan vége a napnak, már ami az aktív részét illeti. A szokásos ritmusban indult minden: felkelés, fogmosás, 1-2 rész a Weeds-ből, aztán irány a város. Ma már vizsgám nem volt, és amúgy is csak holnap megy haza a társaság messze lakó része, így mára karácsonyi vacsorát…

A mai egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egyrészt azért, mert a Képtárban írom (nem, még nem órán), másrészt azért mert ilyen típusú dolgot nem szoktam sűrűn tenni.A téma természetesen a Karácsony, de most az ajándékok szemszögéből. Kinek mit is adnék? Ez is lehetne a cím...…

Mondhatom, szép kis Karácsony lesz idén... Semmiféle hangulatom nincs hozzá, ajándékok még maximum csak vázlatban a fejben. Ezért most éppen a Youtube-on hallgatok pár témába vágó dalt, hátha meghozza az ihletet. Egyébként pedig éppen a NeoCitran-tenger kellős közepében úszok…