Avatar, avagy kék akarok lenni!
2009.12.20. 22:34
"Kék akarok lenni!" Ez volt az első mondat, amit James Cameron filmje után kifelé jövet a moziból tudattam Atommal és Gáborral. És tényleg.
Cameron már bizonyította nem egyszer, hogy nagyon jó filmrendező/forgatókönyvíró, de ez előtt a munkája előtt igazán le a kalappal! Bevallom őszintén, hogy kétes érzésekkel vágtam neki ennem a műnek, mert akármennyire is tetszett az előzetes, de mégiscsak egy katonás-lövöldözős filmről van szó. A "majd meglátjuk, mi lesz" érzéssel ültem be a moziba; és enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy baromira megérte!!!
Ugyan a történet nem a realitások talaján kel életre (majd talán egyszer, a távoli jövőben...), de valószínűleg ettől olyan jó. Fikció, de valahol talán életszerű.
A 22. századba kalauzol el bennünket a rendező, méghozzá a Pandora nevű bolygóra. A levegő az emberek számára gyilkos, és csupán néhány pillanat elég a fulladásos halálhoz. Ezért van az, hogy a szereplők (aki ember) mind maszkot viselnek a nyílt térbe lépéskor.
A főszereplő egy lebénult tengerészgyalogos Jack Sully (Sam Worthingthon), aki hibernálásából felébredve szembesül a ténnyel, hogy ikerbátyja halott. Megkapja a lehetőséget egy új életre: fivére helyébe léphet egy tudományos kísérletben. Egy a bibi csupán: testvére többdiplomás tudósember volt... Ezt azonban meglehetősen gyorsan átlépi hősünk.
Bátyja avatarjának (genetikailag módosult hibrid, akit mentálisan irányít) kék bőrébe bújik - így visszakapja járóképességét is; s segít a tudósoknak kapcsolatba lépni ezzel a meglehetősen furcsa néppel, akiket Na'Vi-knak hívnak. Avatarának külleme olyan, mint a törzs bármely tagjáé: kék bőr, hatalmas sárga szemek, hegyes fülek, hosszú farok. Testalkatát tekintve is nagyok a változások: több, mint kétszer akkora, mint az emberek; tiszta izom és meglehetősen hajlékony. Hajuk talán a legfőbb szervük, hiszen az állatokhoz, a növényekehz és olykor törzsük tagjaihoz is ezzel kapcsolódnak.
Sully beépülésének két célja van: az első, hogy "baráti viszonyt" alakítson ki a törzs tagjaival; a másik pedig, hogy az amerikai hadseregnek végezzen feltérképezést, amelynek folyományaként megszerezhetik a Na'Vi-k Otthonfája alatti értékes kőzettömeget - ami mellesleg a kék lényeknek nem fontos... Mert ugye az emberiség már tönkretette, kihasználta és legyalulta Földanyát, így más forrás után kellene nézni. Az egyetlen járható út az lenne, ha valahogy költözésre bírnák őket. De nem... Az amerikai hadsereg főgonoszának (aki nem mellesleg egy baltaarcú jobbágy) csak a vérontás és a lövöldözés a megfelelő.
Sully-t befogadják az őslakosok, bár ezért elég megpróbáltatáson kell átmennie; de sikerül. Szerelmes is lesz - természetesen a főnök lányába, Neytiribe; mert ugye nem film a film szerelmi szál nélkül. Övé lesz a leghatalmasabb sárkányszerű repülő élőlény, Torak is; mert ezt kívánja a történet. Meghallgatja a bolygó titokzatos istennője is, mert meg kell hallgatnia.
Szerelmét Zoe Saldana alakítja (Terminál, Nyolc tanú), aki bár egyetlen egyszer sem jelenik meg eredeti arcával, mégis jó színészi teljesíténynek könyvelhető el a mukája. Sigourney Weaver (Nyolcadik utas a halál, Nyolc tanú) alakítása is nagyon ott van, jó volt újra látni a mozivásznon! Michelle Rodriguez (Resident Evil, Halálos iramban, Lost) a S.W.A.T.-hoz hasonlóan itt is belevaló katonacsajt alakít - még mindig jól áll neki ez a szerepkör!
A történet sodrása nem engedi el az agyat, nincs kalandozás, vagy a holnapi vizsgára gondolás (kit érdekel bármi más???)! Tudjuk, hogy mi lesz a vége - happy end természetesen - de ettől még minden pillanatát ki kelettl élvezni. A csodálatos erdőben én is jártam; ültem a sárkány hátán is; voltam a Lelkek fájánál... Egy voltam közülük, ha csak arra a 160 percre is. Azt sem éreztem hogy wc-re kell mennem, egészen addig, amíg fel nem kapcsolták a lámpákat. Minden idegszálammal a furcsa, káprázatos világra figyeltem, ahol bár minden bokorból veszély leselkedhet, de a szép dolgok ezt nagyrészt feledtetik. Csak a gyarló ember ne lenne... Nem éppen tipikus az, hogy Cameron úr úgy mutatja be a nagyhatalom katonáit, mint romboló zombikat, akiknek semmi nem fontos... Csak egy maroknyi jóérzésű ember van, de ők megteszik, amit lehet. Persze nyilvánvalóan közülük is halnak meg, de ez kell a katarzishoz. És sikerül. Persze, hogy sikerül.
Milyen ironikus ez az egész: egy tolószékbe kényszerült ember úgy menti meg egy törzs életét, hogy a fajtársai ellen küzd, mert inkább érzi magát Na'Vi-nak, mint embernek... Kap egy új esélyt, amit a sors nem osztogat túl sűrűn... Szerencsés, még akkor is, ha csak egy filmkarakter...
És megérte azt a potom 230 millió dollárt a film, amit rá költöttek...
Ha erre tendál a sorsunk, akkor inkább én "kék akarok lenni"! Meg amúgy is...
Aki még nem látta, lóduljon meg a mozi felé!!! És ha teheti, IMAX-ban nézze meg... Én ott meghalnék ugyan, de kipróbálnám! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kutya_zzr · http://www.hegylakok.hu 2009.12.21. 08:50:58
kutya-vilag.blog.hu/2009/12/21/avatar_a_matrix_visszarug
