Tavasz van. Visszavonhatatlanul, végérvényesen. Végre! :) Szeretem a telet, de ma különösen jól esett, hogy naposra váltott az idő. Külön pozitívumként nyugtáztam azt is, hogy végre elővehettem a kis piros kabátomat (a túrórudipöttyös bélésűt) és nem fagytam meg…

Furcsa. Szétszéledt a bandánk rendesen tavaly nyár óta. Hiányoztak a srácok, és nagyon jó volt újra együtt lenni egy héten át szinte minden este. István itthon, Miklós Skóciában dolgozik; Zsóka Szekszárdra jár fősulira, én pedig Szombathelyen. Szanaszét, de mégis…

Lassan vége a napnak, már ami az aktív részét illeti. A szokásos ritmusban indult minden: felkelés, fogmosás, 1-2 rész a Weeds-ből, aztán irány a város. Ma már vizsgám nem volt, és amúgy is csak holnap megy haza a társaság messze lakó része, így mára karácsonyi vacsorát…

A mai egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egyrészt azért, mert a Képtárban írom (nem, még nem órán), másrészt azért mert ilyen típusú dolgot nem szoktam sűrűn tenni.A téma természetesen a Karácsony, de most az ajándékok szemszögéből. Kinek mit is adnék? Ez is lehetne a cím...…