Kedves olvasó!

Szombat este van és egy rendhagyó blogbejegyzés készül.

Ezt a kis szösszenetet Erwinnel és Zsuval együtt alkotjuk meg, buli illetve huligánkodás előtt.

Mivel is tölthetné egy egyetemista a szorgalmi időszak előtti, utolsó szabad szombatját a 420-as szobában? Egy pakli Solo és egy üveg bor (bor=2 dl vodka, 1 üveg pezsgő, energiaital, egy finom Sporoni Kékfrankos Rosé, Orsi papa bora és egy doboz sör...)társaságában? Bezzeg - mondhatnátok - ez is ivással kezdődik... És tényleg. Sziporkarengeteg van, válogatunk.
Egész nap nem csináltunk mást, mint döglődtünk és főztünk. Az üvegek visszaváltása után maximum Zsu hóban való megfürdetése jelentett egy kis felvidulást; de amúgy ez is egy unalmas estének indult.
Ez a Triumvirátius mai ülése csak a erre a napra érvényes; mert amúgy többen vagyunk... Jelenleg a szobában katonás rend és patinás rend uralkodik: dohányozni csak a folyosón lehet, az epercsapot viszont mára elzártuk! ;)

Most egy idézet következik Márai Füveskönyvéből, mert az jó!
"Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbálcsak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet."

Hát, ez valahonnan csak úgy eszünkbe jutott...:)

Valószínűleg ez az állapot a jövő héttől határozottan átalakul, a három hetes pihinek vége, a délben kelés csak álom lesz, a hajnali 2 órás Solo partiknak befellegzett; ezek helyét átveszi a 8 órási kelés és a szorgalmas diáklét.

A vizsgák utáni mámorban fürdés végetér, a régen látott szaktársak újra visszatérnek az Alma Mater-be, beszállunk a mókuskerékbe. 

A szerdai Romkert Szeminárium kötelező megjelenéssel bír, és az ember elgondolkodik, hogy felkeljen-e reggel, és meglátogassa-e az órákat. Ilyenkor eszünkbe jutnak az előző évek csütörtökjei, amikor az ember még befolyásolt, akár kialvatlan állapotban érkezett; ki mozgásos, ki szellemi síkon folyó órákon vett részt - nem feltétlenül 100%-osan.

Ha szerencséje van az adott alanynak, akkor találkozik a tegnap esti ismerősökkel; akikre vagy emlékszik, vagy nem... Esetleg csak a tegnapi designről és az elcsúszott sminkről úszhatnak be szemei elé emlékek... De ebben ez a szép... Ekkor megpróbáljuk összerakni az elmúlt este eseményeit, nem túl sok sikerrel.

Ilyenkor az ember alig várja, hogy végetérjenek a testet és szellemet kínzó órák. Az tudja igazán átélni, hogy milyen érzés ez, akinek egy olyan napon rajzolnia, énekelnie vagy mozognia kell. Ebben az állapotban nem egyszerű egyenes vonalat húzni; tiszta hangot kiadni vagy éppen másfél órát úszni. Valljuk be, szerencsés az, akinek csütörtök reggel elméleti órája van, és meditálhat nyugodtan a hátsó sorban egy üveg kólával.

Ervin szavait idézem most: " Mikor ötkor hazaérek egy ilyen nap után, és már fél órája edzésen kellene lennem, benyitok a szobába és látom, hogy a tegnapi rend átváltozott katasztrófa súlytotta övezet-jellegűvé. Az ágyamig vágott ösvényen osonok, a cipőm a földhöz ragad (így nem kell kikötni). Csend honol a kollégiumban, nyugalomban és békében ruhástól belefekszem az ágyba. A mérleg nyelve az alvás felé billen; ma sem jutok el edzésre. Plusz: megfordul a fejemben, hogy holnap mikor fogok rendet rankni?! Vagy még nekiálljak ma este?!"

De eztán - kiküszöbölvén az ilyen helyzeteke - csütörtökön fogunk bulizni... De ez csak hiú ábrándnan tűnik, hiszen szerdán van "A KOLLOKVIUM"! :)

A megmaradt foszlányok alapján idézetek jönnek most:

- Reggel 9 óra, Büfé, fél liter ásványvíz benyakalása után jobbra fodulva érzékelem esti bajtársaim jelenlétét, akik egy pultra dőlve ugyanezt az italt fogyasztják; és elhangzik egy mondat: "Akkor te is ott voltál tegnap?!" Én meg röhögve tovább sietek.

- Reggel 8 óra, Öntöde, Rajz óra. A félíves rajtábla mögé bújva próbálok munkát színlelni, nem sok eséllyel. A tanerő rámszáll - mint mindig - és nem lévő pedagógusi vénájának felhasználásával próbál ösztönözni. Ekkor kedves csoporttársam megjelenik (természetesen késve és még vidáman), maíjd belesikítja az éterbe a következő szlogent: "Na hol a buliiiiii?" Volt... Ne sikonyálj... Baaaa....

-Zsu történetét itt most nem olvashatjátok, mert diszkréten hallgat, vagyis NEM EMLÉKSZIK!!! :D:D

Hát akkor most nekiveselkedünk az utolsó szabad szombatnak... Tegye ezt mindenki, aki csak tudja!

Béke!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.