Ide vagyok csöppenve...
2009.10.05. 14:47
Ezt a bejegyzést egy ideje már elkezdtem írni, de eddig csiszolódott; na meg bővült is. Hát tessék...
Iszonyú nagy volt bennem az elvágyódás. Ide vágytam Szombathelyre, mert nem találtam a helyemet otthon. A munka oké, a kollégák is, a család is mondhatni; de kevés volt. Olyan értelemben, hogy a megszokott nyüzsgés nem volt többé, ami nekem a lételemem. Minden nap ugyan az volt. Persze, jó tud lenni az is, de egy idő után az ember belefásul, megtörik. Én csak majdnem. Épp időben jött a váltás, az a bizonyos szeptember 3-a, amikor a batyumat a vállamra véve (értsd: a fél szobámat) elindultam - teljesen tiszta lappal - egy másik élet felé. Az út zötyögős, várakozással teli és nagyon hosszú volt; de megérte. Mostmár ki merem mondani.
Leszálltam a buszról, és visszatértem a főiskolások/egyetemisták tipikus életébe. Kollégiumi bekölözés, gólyatábor, sörözés, hajnalig beszélgetés, bulik sora. Nem volt nehéz visszaszokni. Szembesülnöm kellett viszont megint ugyanazokkal a problémákkal, mint anno ott abban a másik suliban: a pénz hatalmával és - baráti köröm esetében - a hiányával. Megoldjuk valahogy, mint eddig mindig; és igenis úgy fogunk visszaemlékezni ezekre az évekre, mint megboldogult, csodálatos és szabad diákkorunkra; főleg ha addig éhen nem halunk... :)
Nem sok barátom maradt meg mellettem az évek során, mert a nagy távolság elszakítja vagy legalábbis kikezdi a legerősebbnek hitt szálakat is. Van egy bizonyos szál, amit viszont nem fogok engedni szétszakadni, mert többet jelent sok másiknál. Ez a jövő zenéje.
Vidámabb vizekre evezek most, és bemutatom picit az itteni életem "főszereplőit". (Itt csak azok kapnak helyet, akik fontosak....:)A sorrend igazából nem mérvadó, úgy írom, ahogy eszembe jutnak!)
Eszú, a szobatárs/élettárs:
Elég annyit mondanom, hogy teljesen Szívek Szállodája-függő a lelkem (és persze erről én tehetek állítólag!), plusz a saját bejáratú rúdtáncosnőnk...:) Együtt felvételiztünk annak idején, "szerelem volt első látásra"; és örülök, hogy egy év alatt nem felejtett el! Mindig is egy fanatikus szurkolóval szeretett volna egy szobában lakni, hát megkapta! :) Erőnket - akárcsak a gyerekek a Bolygó Kapitányában - egyesítettük már a gonosz ellen; egyenlőre vajmi kevés eredménnyel sajnos. De megoldjuk ezt a helyzetet is, már ha egyszer nem ágyban fekve látom...:P Benne megvan az az erő, hogy ha nincs kedvem bemenni az órára, akkor - rápakolva még két lapáttal - szikrájában elfolytsa bennem a vágyat is, ami addig talán megvolt. :)
Judy, a "sötétebbik felem":
A helyszín: NYME-SEK Gólyatábor, első nap, csapatösszeverbuválás az "A" épület előtt. Egy mondattal a szívembe lopta magát, amit most nem idéznék, legyen ez a mi titkunk! ;) Üvegékszerész, díszítőfestő - tehát a művészet terén totálisan az ellentétem, de amúgy....:D Ő az, akinek mindenre van válasza, mindenben segíteni próbál, de el is lehet vele rúgni a pöttyös labdát - az első estit még mindig nem találjuk... Padtárs, sorstárs, lelki szemeteskuka (visszafelé is igaz) és izzig-vérig barát.
Csak Csabi, a bikinis gólyapásztor:):
Szinte el sem tudom már képzelni, hogy egy napig ne lássam a szédült szőke fejét!:D Lassan "együtt élünk", már nem úgy! (Tudom, bármikor, ha akraná...ami persze nem igaz, csak az ő egoja túl nagy :P; plusz: én nem nő vagyok, csak az Orsi!) Egymást rángatjuk ki a lassan nyakig érő trutyiból, és együtt megyünk nyaralni is (Viva Espana), mert az jó!:) Csabi az a Csabi, és pont. Sebész rezidens, varázsló, exibicionista, mazochista, aki előző életében alkimista nő volt...:D És Szalai Éva az esete...De igy szeretjük!
Az Atom:
Atom általános rezidens; valamint a Vas Népe Online munkásembere, aki tudja, mi az a les...:) A "kedvenc" fotótémái a sportesemények... Vagy nem?!:) Mit is írjak róla...Kissé furcsa az új kézfogásuk a Csabival! De náluk belefér!:) Amúgy meg: néha "Bonyi" :), éles beszólások, szemöldökfelhúzás, észérvek és Viva Espana... Mert ugye a Csabi mellé kell két fotós...:D:D
Vica, a mosolykirálynő:
Vica a "majdnemgólyapásztorom" volt... Baromi furán nézhetünk ki egymás mellett, mivel vagy 155 cm magas...:) De igazi energiabomba tud lenni - ha engedik meginni a napi 25 kávéját, na meg a limonádéit a Klubban... Örül neki, hogy én vagyok az idősebb, bár még a mai napig nem jöttem rá, hogy ez miért jó nekem...:D Néha fél tőlem, bár oka nincs rá; sosem bántanám! (Hallod, Vica?!):)
Balázska, a fiam és munkatársam:
Rójuk a várost, ha tehetjük (ez sajna nem jelent annyira sok alkalmat, mint szeretnénk); és kattingatunk. Elvadultabb, mint én - ha fotózásról van szó; és mindig kapható egy kis őrültségre. Zenefüggő, hajmodell, filmező- és reggelizőtárs és az egyik leghálásabb vendég, mert eddig minden általam főzött kaját megdícsért...:) Hasonlóan látja a világot, mint én, és ez jó! Na meg hát az én fiam...:)
Ákos:):
Haladás-szurkoló, Öntöde-bérletes :),cinkelődős, anti-alkoholista, sunyin beszólogatós, "mégaszemesemálljól"-kategória!:) "Isibe" jár, és rendszerint más épületben van órája, mint nekem... :S Tündérbogyó, azt annyi!:D Csak fenékre is kellene már gyúrnia...:P
Na, egyenlőre ennyi... Kicsit el is fáradtam... Persze nyilván van akit kihagytam, majd pótolom... Majd...Nem ér megsértődni, csak egyszerre nem megy...:D
Na csóközön!:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Eszú 2009.10.12. 13:59:00
Pörögj a rúdon te állat!!.:D
Olya 2009.10.12. 14:08:28
Dzsudi Garland 2009.11.21. 23:26:07
Olya!Nagyon szeretlek!