Egy kisembernek szól ez a bejegyzés, méghozzá Győrfi Dominiknak...

Amikor még nem voltál, anya és apa akkor is sokat gondoltak rád. Babaszobád napról napra szépült, készült és várt téged.

Apával kerestünk neked nevet - nem, nem azt, amit kaptál végül - és el sem tudtuk képzelni, hogy milyen lesz, ha már velünk leszel...

Aztán egy napon anya telefonált:" Megyünk a kórházba! Jön a baba!"

A szívroham tüneteit felváltva produkálták családunk tagjai, akiket még ennyira nem ismersz; de nemsokára fogsz. Nagyidék autóba pattantak, és meg sem álltak Budapestig; hogy életed első perceiben már megismerhesd őket is. Hosszú órákon át vártunk, és anyának már nagyon fájt a pocakja; apa pedig nagyon féltette anyát és persze téged. De megszülettél végre - kicsit meggyötörve és gyűrötten bár - de itt voltál velünk! Nagymamád sírva hívot fel, a dédiék is megkönnyezték megérkezésedet.

Mostmár nagyfiú vagy, lassan futhatnak utánad apáék! :) Sajnos, én csak képekről látom, ahogy fejlődsz, erősödsz; de lesz még olyan idő, amikor sokszor fogunk találkozni!

Legyen szép, boldog, hosszú életed Unokaöcsikém! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.