Jóllakott napközisként ülsz az iskolapadban, és merengsz. A tanár valamiféle környezeti változásról hablatyol. Idáig nem terjed a hangja, csak az előtted ülő jegyzetéből látod az óra fő témáját. Igazság szerint nem is érdekel. Elfilozofálsz, hogy miért is kell neked környezetvédelem nevű tantárgyat tanulni; holott művészeti szakos lévén nem vág a profilodba.

Felvilágosítalak: ez az egyetem. A kevés kis szakodba illő tantárgyadon túl köteles vagy általános látókör-bővítő órákat látogatni... A felsőoktatás kritizálása nem a tisztem, mert nyilván sokkal okosabb emberek találták ki, mint én; de azért némi fogalmam - így az 5. egyetemen töltött évemben - van róla. Volt lehetőségem tehát mindkét (jó és rossz) oldalát látni. Talán elég is volt az az előző 4 év, de még egy esélyt adtam magamnak. Nem, nem olyan fenkölt eszmék fordultak meg a fejemben, mint pl. önmagam kiteljesítése... Már arra is rájöttem, nem itt leszek profi... Nincs itt annyira magas szitű képzés.

Más kérdés az, hogy ezt az igencsak alacsonyra tett lécet átugorjuk-e majd mindannyian, vagy maradnak-e ki közülünk. Lenne egy-két delikvens, de ezt most hagyjuk.

Ez nem feltétlenül panaszáradat, sokkal inkább reális szemléletmódom egy kis darabja...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.