Magyarkeszi. Ez az a hely, ahol felnőttem, ahol szinte mindenkit ismerek és ahova - ha néha túl kevés időre is - hazatérek pihenni. Ez az 1300 fős település, amely a Gemenc-dombság végében keletkezett valamikor nagyon régen.

Rengeteg emléket idéznek elém az utcák, a terek, a kis zugok. Itt tanultam meg (az alsó iskola pályáján) biciklizni, majd néhány évvel később - ugyanannak a kerékpárnak a segítségével - a Pajta-hegy alatt csúsztam be egy autó alá. Ide jártam óvodába és iskolába, s ennek a falunak a határát jártam be a szünetekben a barátaimmal. Itt él a családom a mai napig, akik ugyanazzal a lelkesedéssel fogadják életem kanyarjait, hegyeit és lejtőit mint eleinte, s várnak vissza - még ha csak látogatóba is. 

Persze, van/volt/lesz olyan, amikor rossz érzéssel jövök-megyek a világok határain, de az nem most van.

Most éppen a tradicionális Falunapokra készülünk, sürög-forog a falu apraja-nagyja (élen jóanyámmal, akit szinte nem is látunk nap közben). Lesz itt minden - hisz kenyér meg cirkusz kell a népnek (persze jó értelemben), s mi ismét ott leszünk! Tavaly sajnos kihagytam, de idén a családdal és a barátokkal (és kiemelten Bogi barátnőmmel :)) ismét együtt "ünnepeljük" a falunkat! 

Remélhetőleg az életem jelenlegi bizonytalansága lassan-lassan odébbáll, s akkor majd csak hasonló pozitív érzetű bejegyzéseket olvashattok itt. Szeretném. 

Megmagyarázhatatlan, arcomra mosolyt csaló izgalomból és szívszaggató pillanatok keverékéből állnak a napjaim. Viszlát VN, viszlát képi ábrázolás szak, viszlát kollégium, na és persze viszlát barátok. 

Érdekes szó az, hogy "viszlát". Megvan benne a remény bizonytalanul imbolygó öröme és az elszakadás fájdalma is. Remény arra, hogy még majd visszatérhetsz ide, s egyszer ugyanúgy ültök majd az aClubban az asztal körül vagy a Főtéren a többiekkel, mint ez alatt a két esztendő alatt olyan sokszor. 

Amikor nézed egy padon ülve, hogy hogy tűnik el az éjszaka sötétjében egy jóbarát, akkor csak arra tudsz gondolni, hogy vajon látom-e még valaha? Lesz-e még több - sokszor szavak nélküli - beszélgetés? Adódik-e még alkalom arra, hogy egy-egy helyzetben csak úgy cinkosan összenevessek vele? Nem tudhatom előre, de minden csak rajtunk múlik.

Fáj elmenni, de tudom, hogy ott nekem jobb lesz. Nehéz lesz itthagyni azt a sok mindent, amit Szombathely adott nekem, de annyi biztos, hogy szeretettel és szívesen fogok majd ide visszajönni évente többször is. Mert Szombathely az én városom, és az is marad örökre.

Viszlát, Szombathely!

Szombathelyen élő/tanuló barátaimnak szeretettel:

Ezt pedig Atomnak, hogy sose unja meg :) :

Csajos délutánt éltünk át Regina barátnőmmel. Főzés, beszélgetés zajlott ma a második emeleti konyhában, s ehhez két epizódnyi Szívek Szállodája asszisztált. Dolgunk végeztével úgy döntöttünk, hogy miért is ne nézhetnénk filmet a kora esti órákban. Választásunk a Burlesque (Díva) című 2010-es filmre esett, amelyet már rég felvettem a megnézendők listájára. 

Ennek több oka is van, az egyik - talán a legegyszerűbb - az, hogy szeretem a Christina Aguilera torkából kitörő, csodálatos hangot. Igen, szeretem. Tényleg. 

Már a trailereket is figyeltem annak idején, ám valahogy volt némi negatív előítéletem a produkcióval kapcsolatban. Talán Cher-t értékeltem alul, avagy a Jack-et alakító Cam Gigandet (Könnyű nőcske, Alkonyat, Sose hátrálj meg) nem győzött meg eddig tehetségéről, ám ettől még látni akartam.

A sztori:

Ali (Christina Aguilera) vidéki lány, aki Los Angelesbe megy, hogy gyönyörű hangjával csinálja meg álmai karrierjét. Egy véletlen folytán betér a The Burlesque Lounge-ba, Ali Tess (Cher) klubjába, s elkezd el dolgozni pincérnőként. Nem adja fel a harcot, és tovább küzd, hogy sikerüljön megvalósítania álmát. Kisvártatva a színadon is találja magát, s természetes a férfiak is harcba szállnak érte. Na nem kell karatefilmbe illő jelenetekre számítani, hiszen győz a jó, s a "rosszak" is elnyerik méltó büntetésüket. A klubot is megmentik némi fifikával, így tehát teljes a boldogság -> s a film vége is (nyilván) happy end.

Az alapsztori semmi extra ugyan, de a toll- és tüllkupac, a zene, a dalok vagy a színpadi koreográfia abszolút lebilincselő lehet férfiak és nők számára egyaránt. Hogy miért is mondom ezt?! Srácok, higgyétek el, ez alatt a film alatt nem fogjátok ötpercenként az órátokat lesni, s várni a végét, mert a látvány még női szemmel is szexi. A lányoknak is van egy örömhírünk: férfi főhősünk, Jack is (Regi szavaival élve) popót villant...;)

Szerény véleményem szerint Christina megugrotta a lécet, Chernek még mindig fantasztikus a hangja (és félelmetes, hogy ugyanolyanra tudják műteni évek óta), a díszlettervező egy félisten és a rendezés egyszerű, de jópofa. Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Egy kis burlesque-tan:

A burlesque műfajára a túlfűtöttség talán a legtalálóbb kifejezés. Nem hiszem, hogy lenne a világon (normális) ember, akit nem kavar fel, köt le vagy érint meg egy-egy "darab".

"A burlesque táncosnő őrülten nőies, rafináltan szexis, erős egyéniség, magabiztos és kortalan, aki kifinomult mozdulataival és bájos mimikájával mindenkit elbűvöl. Előadását a humor és az erotika egyaránt belengi" - olvashatjuk a Dollhouse Budoire honlapján.

Ahhoz, hogy valakiből igazi burlesque-táncosnő váljon, be kell szereznie a következő kellékeket:

- fűző, amely kiemeli a nőies vonalakat,
- kesztyű: viselése eleganciát ad és erősen vezeti a tekintetet,
- magas sarkú cipő, e nélkül az egész mit sem ér
- neccharisnya vagy ugyanilyen combfix
- harisnyatartó, amely lehet a fűző része vagy különálló darab,
- fejdísz: nem túl nagy, ezek mostanában az utcai divatban is egyre inkább feltűnnek,
- mellbimbódísz (mivel a burlesque táncosnő sosem vetkőzik teljesen meztelenre, a lényeg igazán sosem látszódhat),
- hullámos haj (az is elég lehet, ha csak egy kis tincset bodorítunk, máris jobb az összkép),
- smink: kihúzott szemek, nagy szempilla, élénk színű, erős rúzs: szinte új egyéniséget kapunk általa, de fontos, hogy semmiképpen se legye közönséges az összkép,
- showkellékek, amelyek a táncnál, vetkőzésnél is szerepet játszanak: legyező, toll, boa,

Ha ezek megvannak, akkor már "csak" ritmusérzékre, tökéletes alakra és "némi" énekhangra van szükség...:)

Trailer:

A késztetések, amelyek rávesznek bennünket bizonyos dolgokra - ha jobban belegondolunk - irányítják (ha csak tudat alatt is) rövidke életünket, ám mégis néha mellékesnek tekintjük őket. Pedig nem azok. Tegnap és ma például olyan késztetések dübörögtek bennem (amelyeket nem engedtem felszínre törni), amelyek ugyan pillanatnyilag valószínűleg jól estek volna és kicsit jobban éreztem volna magamat tőlük, de nem valószínű, hogy hosszútávon pozitív lett volna a hatásuk. Van ilyen. Néha le kell nyelni a békát.

Ha már a késztetéseknél tartunk... Rengetegszer éreztem késztetést arra az utóbbi egy hónapban, hogy bejegyzést biggyesszek erre az oldalra, de mondjuk úgy: nem volt publikus a gondolataim többsége.

 Történt velem egy s más ez idő alatt, pl. voltam Veszprémben meccsen (hát újdonság ez?! :)), voltam otthon is és lezajlott a Diáknapok is az NymE SEK-en, ám a pötyögés elmaradt. Miért is?! Nem tudom. Valahogy nem éreztem szükségét. Én nem úgy "üzemeltetek" blogot,mint Atom (kattints és olvass :)), aki szinte minden nap meglepi valami iszonyú jóval olvasóit. Tisztelem ezért, mert iszonyatos energia kell ehhez a "munkához", s én úgy látszik, hogy kevés vagyok hozzá...:)

Sajnos fotózni is kevés időm és lehetőségem volt az utóbbi egy hónapban, de a kedvenceimet feltöltöttem az indafotóra, s a blogom jobb oldalán a képekre kattintva meg is tekinthetőek.

Nemsokára jelentkezem...Remélhetőleg...:)

Ritkán van ilyen napom. Ma csinosba öltöztem, s pink harisnyámmal megrendítve a világ egyensúlyát, bevettem magam Moór Feri barátom mellé a Berzsenyi Rádióba. (Félelmetes, hogy az emberek mennyire meg bírnak bámulni egy-egy nem megszokott színű ruhaneműt...:D)

Nem, nem váltok "profilt", marad nekem a pötyögés még egy ideig, de munkamegbeszélésből pizzázás, abból pedig panaszfelhők kipukkantgatása lett. Csak félig váltottuk meg a világot, hagyunk másnak is esélyt...:)

Feri most okít, én meg bitorlom a gépét, s ha már van szabad 20 percem írok ide valamit.

A következő videót elsősorban Ferinek ajánlom, na meg a koleszos csapatunknak!

Legyen mindenkinek olyan szép napja ma, mint nekem! :) (Közölném az emberiséggel, hogy nem ajánlom, hogy bárki elrontsa a kedvemet...:D)

"Na, ő az esetem". Rengetegszer hangzik el ez a mondat, főleg mostanában. Nem tudom, hogy másnál hogy van, de nekem több "férfitípus" is elnyerte a tetszésemet az évek hosszú sora alatt. Barátnőim elszenvedő alanyai kifakadásaimnak, ilyenformán tisztelem is őket, s köszönöm, hogy még nem építettek be a szekrénysorba...:)

Ahogy egy kedves ismerősöm mondaná: "Neked mindegy milyen a pasi, csak legyen vagy szerb, vagy bosnyák, vagy ukrán, vagy fehérorosz, esetleg spanyol vagy svéd; minimum két méter magasságból figyelje a világot és lehetőleg szoros kapcsolata legyen valamilyen labdával." 

Na azért ez az állítás nem teljesen így van, illetve nem feltétlenül csak az említett paraméterek a lényegesek, de természetesen a vizuális "élmény" nagyon fontos. :) 

"Előéletemből" kifolyólag nyilván a sportolók élveznek előnyt, és ebből a "fajtából" is a dél-európai (elsősorban spanyol :)) férfiakat részesíte(né)m előnyben, ami persze a Nadal-függőségemet nézve nem is csoda. De hát nincs is szebb egy napbarnította bőrű, félhosszú hajú, kerek hátsójú félistennél...:D

A szláv vonal jó ideje jelen van, na de elnézve Mirsad Terzic-et, szerintem nem kérdés, hogy miért...:) Több veszprémi játékost is felsorakoztathatnék nyilván, de nincs elég hely...:D :P

A szép (svéd és német) hercegek is besettenkedtek a rangsorba - hiába: szeretem az éles kontrasztokat...:D Ez nagyjából két illetőnek köszönhető - az egyikük "fiktív", a másikuk meg nagyon nem az...:)

-> Alexander Skarsgard azért bármikor meghívhatna egy sörre...Monjuk a klubban...Bár gyanítom annak lenne híre...:D

Lehet, hogy mégiscsak el kellene költöznöm "messziföldre"? Ott talán meglelném (akár újra) azt a valakit, és azt a valamit, ami hiányzik most az életemből. :) Egyszer...

De addig is marad a "szomorú", magyar valóság.:)

Ha esetleg valaki tud olyan indítványról, petícióról vagy ilyesmiről, amelynek témája a fent említett férfitípusok magyarországra delegálása, kérem jelezze, mert szeretném aláírni...Többször is! :)

Mániákus vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy nálam ez a "betegség" tényleg fennáll. Általában edző- és tornacipőkre korlátozódik a gyűjtőszenvedélyem, de több magassarkú is helyet kapott már a szekrényemben. (Csak itt Szombathelyen 16 pár lábbeli bújik meg a szobámban.)

A következő kedvencem egy Vans Wellesley.... Akarom...:D Csak egyenlőre nem engedi a pénztárcám...

A neten szörfölgetve egy - mániámhoz illő - érdekes cikkbe/képsorba botlottam. Az egyik cipőgyártó cég a ma oly gyakran látogatott portálok jellemzőit ruházta át a csukákba, s Facebook-, a Google-, a Flickr-, a Twitter-, a Wikipedia- és a Youtube-használók nagy örömére. Nekem talán a Youtube-os és a Google-s tetszik a legjobban. Íme a képek:

Természetesen a nagy márkák tervezőit is megihlette az internet világa: például az Adidas is jelentkezett Facebook Superstar-ral.

Te melyiket választanád?

Tavasz van. Visszavonhatatlanul, végérvényesen. Végre! :) Szeretem a telet, de ma különösen jól esett, hogy naposra váltott az idő. Külön pozitívumként nyugtáztam azt is, hogy végre elővehettem a kis piros kabátomat (a túrórudipöttyös bélésűt) és nem fagytam meg benne. 

Az agyamban cikázó felvetések, gondolatok sorra fulladnak ma egyfajta - a belső hangok által kimondott - viccbe, s jókat mosolygok rajtuk. (Nem, még nem buggyantam meg teljesen!:) ) Ugyan elég furcsán nézhettem ki a városban a nagy vigyorgásommal, de ez van. A Vas Népéből hazafelé egy fura (de jó) érzés töltött el, s még az sem zavart, hogy a szemembe süt a nap, amit általában nem bírok.

Jó érzések. Szeretem őket, mert mostanában ritkán van bennük részem. Sokat gondolkodtam már erről, és úgy vélem, hogy nem érdemlem én meg az ezek nélküli életet. Mint ahogy senki sem. De ha máshogy nem megy, magunknak kell generálni őket. Akár egyetlen emlékkel is.

Önző módon sokkal jobbra és többre is érdemesnek tartom magam, de az vesse rám az első követ, akinek egyáltalán nem hajlik maga felé a keze. Lassan - néhány barát vagy nem barát közvetett és nem túl szívből jövő (mondhatni abszolút nem pozitív) "ajándékaként" - elfelejtek Teréz-anyaként viselkedni, és be kell látnom, hogy ez jó így! Nem tartozom én senkinek felé sem jótettel alaptalanul - a családomon és néhány valódi baráton kívül persze. Azon még alakítanom kell, hogy ne kövessek el véletlenszerűen vagy berögződésemből kifolyólag hasonló dolgokat, mint eddig; de ügyes lány vagyok én, megoldom.

Valahogy örömmel tölt el ez a belátás, és a jó adag megmaradt kapacitásomat most már fontosabb dolgokra fogom átcsoportosítani. Talán egy fontosabb személyre. Talán. :)

Eredetileg nem ilyen bejegyzésre készültem, de csak azért is kiírom magamból. 

Létezik egy csapat a Bakony szívében, amelyért évek óta szurkolok - játszanak BL vagy magyar bajnoki mérkőzést. Nincs abban semmi szégyellni való szerintem, hogy az arénában ordítok ha kell, amíg a hangszalagjaim bírják, ez egy szurkolótól megszokott, és talán elvárt dolog.

Büszkén viselem a vörös mezt és a csapat sálját, hiszen belém ivódott, egyfajta ösztönné vált mindez. Vállalom a vitát, a szóváltást is bármikor az ellenfelek szimpatizánsaival, s a csapatunk rendszerint bizonyítja, hogy nem hiába állunk ki mellettük.

Egyetlen dolgot viselek csak nehezen: azt, ha nem fogadják el azt a munkát, amit a más csapatokból igazolt játékosokkal az edzői stáb vagy maga a csapat véghez visz, s azt, ha nem ismerik el, hogy egy-egy játékos nálunk lesz naggyá. Mondjak neveket? Legyen.

Marian Cozma, aki gyakorlatilag gyerekként költözött Veszprémbe, itt vált felnőtté, s fejlődött klasszissá.

Ilyés Ferenc, aki bár a Pick Szeged csapatából került a bakonyiakhoz itt érett be, mind emberileg, mind technikailag (saját bevallása szerint).

Eklemovic Nikola, aki Magyarország talán legjobb irányítójává vált az itt töltött időszak alatt, s hiányát nagyon is meg fogjuk érezni majd.

Marko Vujin, aki jelenleg a BL góllövő listájának vezetője, az egyik legdrágább játékos.

És ez csak néhány név a sokból. Elfogadom, hogy más csapatok is jók, és okozhatnak meglepetést, de azt nem, ha azt állítják, hogy még az Atyaisten is szegedi... Mert nem. Főleg nem szegedi. 

Azt hiszem, hogy nagyon örülnénk annak, ha végre lenne ellenfele a csapatunknak a magyar bajnokságban, hiszen jobban fel lehetne készülni a BL-re, és nem utolsó sorban izgalmasabbak lennének a mérkőzések. Szeretném már látni. 

Holnap az "ősi rivális" merészkedik be ismét a barlangba. Na majd meglátjuk. De én 20 gólos hátrányban sem fogok mást tenni, csak szurkolni. Természetesen a veszprémi csapatnak!

Hajrá MKB Veszprém!!!!

Már nagyon rég lógok ezzel a bejegyzéssel. (Elég rég volt már január 29-e ugyebár...) Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem, hiszen annyi minden történt azon az egyetlen estén...:)

Először el kell mondjam, hogy biztos vagyok abban, hogy néhányan a barátaim közül titkosügynöknek is elmehetnének, hiszen semmit sem vettem észre akciójukból. A családtagjaimat is belevonták, akik - tekintve, hogy a "vérvonalunk" megegyező, nyilván - kapva kaptak az alkalmon (köszi a technika ördögének a "segítséget" :D)... A babaképeimmel, fétiseim tárgyaival illetve életem bizonyos villanásaival teletűzdelt videót nem tudom elégszer megnézni...Szép volt, csajok! :) (Ugye tudjátok, hogy visszakapjátok?! :D)

Igazából szavak sincsenek arra az estére. De tényleg. Három tortát kaptam ( gyümölcstortát Felcitől, tejszínes csodát Peti és Balázs csapatmunkájának hála és puncstortát Verától, Regitől és Zsófitól) és egy nagy tálca sütit Zsottitól és Busától, amelyek szebbnél szebbek és természetesen finomabbnál finomabbak voltak! Nem tudom, hogy rendesen meg tudtam-e köszönni őket ott akkor; ha nem, akkor az csak az ámulattól lehetett...:D Az biztos, hogy senki nem ment éhesen haza (tekintve, hogy Regiven még három adag muffint is sütöttünk a bulira, amit Atom és Zsófi el is tüntettek nagyjából pillanatok alatt...:D).

Én személy szerint elég nehézkesen érkeztem meg hajlékomba - ez egyrészt a kb 20 pohárnyi Cuba Libre-nek, másrészt a rengeteg ajándéknak volt köszönhető.

Sajnos nem fotóztam még le az ajándékaimat (a buli után néhány napig nem voltam túl fitt, mondjuk így), így csak elmesélni tudom, hogy mivel is leptek meg a barátaim. (Ha valamit kifelejtenék, az csak a bőség zavarának tudható be!)

- A Passenger Teamtől egy meglehetősen jóképű plüss angol bulldogot kaptam, amely azóta a Hannibál nevet viseli (hozzátenném, hogy büszkén), előre vetítve jövőbeli "élő" verzióját... :D Köszi srácok, IMÁDOM!!! :D

- Vicától életem első orchideáját kaptam, amelyen 16 csodálatos virágot számoltam meg. Még most is gyönyörű, bár már otthon élvezi anyu vendégszeretetét (sajnos a koleszos száraz levegő hatására kissé morcossá vált...).

- A szemfüles Verától egy hangoskönyvet kaptam, amelyen Kiss Tibor előadásában Jack London novellák hallhatóak! Istenem, az a hang...:D ;) A csaj memóriája meg hihetetlen...:D

- Regi a tőle Karácsonyra kapott horgolt bogyós fülbevalóhoz készített nekem nyakláncot, ami gyönyörűre sikerült, és többen "akarják", de nem adom! :D

- Judym ismét elhalmozott ajándékkal: a kedvenc Mustang parfümömmel, természetesen ékszerrel és egy csodaszép tollal lepett meg! :) 

- Zsófianyám a legszebb dvd-t kreálta meg nekem... Ein Teil von Mannheim...Ein Teil von meinem Herzen...Ich liebe es! :D

- Bettina édes nemezelt nyakláncához mostmár kellene egy alkalom is....:D 

- Adélnak és Szabinak is eszébe jutottam, s "füstölgés" közben én is gondolok majd ám rájuk! :D

- A Zsutól és Szabitól kapott virág maminál virágzik tovább, a bor pedig jól csúszott (igen, még nekem is, aki nem szereti a bort egyébként:))!

- KisPirosnak köszönöm a Rondnoirt, 2 kiló plusszt eredményezett....(És megszegtem miatta a no csoki szabályt...);)

- A Tötitől kapott Baileys egy félelmetesre sikerült szerdai buli alapjaként szolgált, köszönet érte! ;) (a többiek nevében is)

- Toncsi fájdalomdíjként - mivel nem volt ott a szülinapomon - elvitt színházba, A kis lordot néztük, ami nagyon tetszett! Meglepett még egy szép virággal is, ezt is köszönöm! ;)

- Szerintem Hurtik Peti is értesül grafomániámról,így tőle egy csodatollat kaptam. Igaz, hogy utólag, de "igazoltan volt távol" a rendezvénytől...:D

Remélem, hogy nem hagytam ki senkit sem. Na meg azt is, hogy mindenki, aki eljött, az jól érezte magát 2011. január 29-én! Talán jövőre, Veletek, ugyanitt...:D

Semmi sem történik ok nélkül. Sablonduma, valljuk csak be; ám mi van akkor, ha igaz?! Mi van olyankor, ha egy felsőbb hatalom irányítja azt a kis tyúksz*ros életünket, s ő irányít bennünket ide-oda a galaxisban?! Mert lehet. Miért is ne lehetne. 

Magunk mögött hagytuk végre a 2010-es évet (már nem ártott, nem volt túl jó...), s ennek örömére megint bejelentkezem. (Tudom, régen tettem...)

Mit is írjak a szilveszteri buliról... Természetesen az aClubba vitt a jósors bennünket (fura lett volna nem oda menni :)), s a tavalyihoz meglehetősen hasonlóan (jól) éreztük magunkat.

Persze ehhez társaság is kellett, ami bár eléggé gyorsan változott/alakult, de ez most így volt jó.

Andival, Eszterrel, Palival, Regivel és Felcivel kezdtük az estét, majd megérkezett Atom, Bonyi, Busa, Peti (meg a Peti tesója, akinek megint elfelejtettem a nevét:)), Balázs, Zsófianyu na meg a Toncsi is; s tiszteletét tette Ákos, Kéri úr, Csuka Ádi, Sára és Ildi - ha csak egy kicsi időre is. 

A klub természetesen megint tömve volt, de most valahogy annyira nem idegesített a sok ember. Azért szeretem a szilvesztert, mert összehozza az embereket, s nem számít semmi. Nem futunk sem órára, sem más elfoglaltság nem lebeg a fejünk felett (kivétel az egy órás fotóstúrát); csak beszélgetünk, és hülyeségeket csinálunk. De azon az egy estén senkit nem zavar ez. 

Reggel hétkor hagytuk el a bázist - a klub vezetőségének jóvoltából még maradhattunk záróra után (utólag is köszi!:)). Bonyi megalapította a Duda-díjat, Busa szétrágta az összes lufit a környéken (egy idő múlva vérnyúllá is változott), és annyit nevettünk, hogy berekedtem... A poénok jó részét el is felejtettem...Talán jegyzetelnem kellett volna...:D (Ezúton felhatalmazok mindenkit, aki ott volt, hogy kommentben elevenítse fel a történteket!:D)

Jó volt... Többször is lehetne ilyen esténk...

B.U.É.K. 2011! 

Ja, és hatalmas respekt a személyzetnek, akik hősiesen dolgozták végig az estét! :) 

Andi és Eszter kedvéért az este alatt legtöbbet látott (mellesleg nem túl jó) klip:

Jellemzően az aClubban ülök (mint mindig, ha szabadidőm van - vagy "csinálok olyat magamnak"). Ide menekülök az egyetem különféle egyedei (főképp "tanárok") elől, mert itt mindig történik valami. 

Hol a kiszolgálószemélyzet (Szabi, Vámpír, Ati, Norbi, Lui, Barni, Kinga - na meg Miske, míg itt volt) okoz "felejthetetlen perceket, hol betérő barátaimmal múlatjuk itt az időt; s nem mellesleg a szerkesztőségi üléseinket is itt tartjuk. "Itthon", a Klubban. :)

A sulival kapcsolatos ügyeket most inkább hagyjuk, nem akarom megint felbosszantani magam. Holnap munka, amit szeretek - egyrészt mert jó, másrészt mert egyszerűen csak jó bent lenni. 

A PR cikknek is beillő írásomat most rövidre is zárom egy jó kis - csütörtök esti klubbolós - videóval, amely egyébként Vámpír ötlete volt! :)

Biztosan mindenkivel megesik, hogy attól csak még jobban szeret egy dalt, egy előadót, ha személyes, poztív élménye kapcsolódik valamilyen módon hozzá. Nekem ilyen Xavier Naidoo, akinek a dalait naphosszat tudnám hallgatni.

Nagyon rég kezdődött ez a "rajongás" - már ha ez a "csendes" őrület annak nevezhető. Gyerekkoromban anyu azért, hogy elősegítse a nyelvtanulásunkat, felszereltetett parabola antennát, amin szinte kizárólag német adók voltak (ami ugyen nem baj :)), és így természetesen a német MTV bömbölt folyamatosan. (A húgom mondjuk annyra nem örült ennek, mert az ő agya valamiért nem fogadja be a német szavakat...:))

A Fettes Brot, Absolute Beginer, Fanta4, Falco (nem, nem a szombathelyi kosárcsapat) elé rangsoroltam már akkor is Xaviert.

Hivatalosan a Sabrina Setlurral közösen felénekelt "Freisein"-nal kezdődött minden (ezúton is hála érte).

Xavier Naidoo vs. Sabrina Setlur: Freisein

Ennek a dalnak a refrénje (illetve annak egy része) díszítette egykor a szobám falát is. Lehet tippelni, hogy melyik néhány sor volt az...:)

A "Nicht von dieser Welt" című album után már nem volt megállás, s azóta is töretlenül ível felfelé a karrierje. Nem fogom leírni az összes dalt és albumot (életéről, zenei tevékenységéről itt olvashattok - német nyelvtudás előny...:)), csak a néhány kedvenc dalt gyűjtögetek csokorba.

Seine Strassen

 
Abschied nehmen

 
Wo willst du hin?

 Alles kann besser werden

Volt szerencsém látni és hallani élőben is, s aki szereti a német nyelvű, kellemes muszikát, annak csak ajánlani tudom. 

Rengeteg más csoporttal, kórussal is dolgozik Xavier, de van közös dala például a nem éppen az ebből a zenei stílusból ismert Tomcraft-tal is (People like them).

Söhne Mannheims:Das hat die Welt noch nicht gesehn

Néhány napja megjelent az "Alles kann besser verden" című koncert DVD is, ha valakinek van raktáron, szívesen látnám, mert nem hiszem, hogy magyarországon a polcokra kerül...

A szülinapomra ígérteket pedig nem feledem....;)

Egész héten a feje tetején állt a kis világom, és ez a hétvégén sem változott. A Gólyabál vészesen közeleg, a ruhám "varródik" Szabi mester által, de cipőt három nap alatt sem találtam. Vöröset szerettem volna, merthogy a ruhám vörös és fekete (Atom szerint egy Stendhal-kötet sem ártana...).

Mostmár egy fekete topánkával is kiegyeznék, de a mai cipőgyárak remekei között nem lelem meg az igazit... Lassan ordítani fogok.... 

Remélhetőleg a bál jó lesz (értem ez alatt, hogy jól fogom magam érezni a barátaim társaságában), s a cipőmizéria is megoldódik a héten...

Kicsit most nem érdekel a világ... Nem jut el a fülemig a mindennapok zaja. Bezárkóztam. Péntek óta csak magam vagyok. 

Voltam moziban - egyedül (mert nem akartam zavarni hétvégén senkit), főztem magamnak finomat, aludtam, festettem... Ennyi volt a hétvége... Felejthető, mint ahogy sok minden az...

Ha lenne egy kutyám, legalább nem lennék egyedül....

Már régóta tervezem, hogy postolok néhány Sinco-s videót. Feri barátom ma juttatta el hozzám a legújabb kisfilmjük linjét, amit természetesen Jim készített, s ez újra előhozta ezt a "vágyamat".

Miért tetszenek nekem ezek annyira?! Talán azért, mert Ferit régóta tudhatom barátaim sorában, és az Almost Trio nevezetű formáció munkásságát is egy ideje nyomon követem.

Tisztelem őket azért, amit és ahogy tesznek, na meg persze Jimnek is jár egy hatalmas "kalapemelés" a hihetetlen képi világért!!! Ezek a srácok "nem komplettek", pláne nem hétköznapiak...

Beszéljenek helyettem inkább a képsorok! :)

Érdekes, hogy vannak olyan dolgok, amiket bár eddig nem szerettünk, egyetlen óra leforgása alatt megváltozik róla - teljesen vagy csak részben - a véleményünk. Sok ilyen volt már az életemben, és tegnap is hasonló dolog történt meg...

Hallottam már a Vad Fruttikat koncerten, nem is egyszer, de nem volt az "esetem" a dolog. Nem azért, mert nem játszanak jó zenét (sőt), hanem mert nem volt a stílusom. Bár, ha Ádám "Szívem, te zeneileg skizofrén vagy!" mondatára visszagondolok, akkor ez is meredek. 

Tegnap este koncerten voltunk, ahol Lunchbox-ék melegítették be a népet (na meg a sör...engem...), aztán jöttek Likó Marciék, és olyat zúztak, hogy kész... A koncert elején az asztalunknál ülve is táncoltam, aztán nem bírtam tovább: megkerestem Felcit, és tomboltunk egyet. Jó volt... Ma elgondolkodtam azonban ezen. Mindegy. Ezek után - nem mondom, hogy rajongó leszek - de szívesen megyek a koncertjükre.

Az este további részét nem részletezném, mert volt ott minden, így kicsit sok lenne... Annyi fix, hogy ma alig élek, és még a gondolkodás is nehezemre esik. Megyek is aludni, hátha holnap jobb lesz a közérzetem. Valaki tegye jobbá.....;)

Nahát... Épp a Klubban (aClub, Szombathely) múlatom az időt, s két cikk megírása között - lazításképp - írok valamit ide is. Elég ritkán jut rá időm sajna, de ma belefér. 

Kutatók Éjszakája folyik épp az egyetemen, ami nagyon jó, sok embert vonz, s eddig kint is voltam, de néhány irománynak ki kell íródnia ma még a kezecskéimből, így betértem az egységbe. (Mer' itt van wifi, na meg hangulat, és jó fej emberek...:))

Mára nem terveztem különleges bejegyzést, csak amolyan "hellómegvagyok" típusút. Ez is kell néha...:D

Ami a héten történt....

90%-ban kikristályosodott bennem a tény, hogy szakot fogok váltani. Elfogyott a türelmem, és a lelkesedésem is alábbhagyott. A "művészképző" nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket. Elveszett a kreativitásom a temérdek kocka között.

Na meg aztán az életem erősen más irányt vett, amelynek köze sincs a grafikus képzéshez. Azt még nem tudom pontosan, hogy melyik szakot választom a kettő közül, ami felmerült, na de februárig kitisztul a kép biztosan...

Remélhetőleg hamarosan megszáll valamiféle ihlet-féle, és eldöntöm, hogy hogyan tovább...

Addig is: BÉKE, emberek!!! 

 A neten kutakodva trendi pasicuccok után ezt találtam:

Jól emlékszem a monoszkópra gyerekkoromból. Utáltuk húgommal, mert akkor nem volt adás a tv-ben; de így, ebben a verzióban tetszik! :)

 Tegnap Rike barátom megosztott egy videót a Facebook-on. A minimozi alatt tátva volt a szám valószínűleg, és a srácoknak is bejött, akiknek megmutattam.

Mostanság nincs időm rendesen blogolni, hiszen nemsokára megszületik az új egyetemi lap első száma (tegnap volt lapzárta=vagy 2 órát aludtam csupán); dolgozom és suliba is illik bejárni - bár a héten ez erősen nem volt jellemző... Lehet, hogy én is be fogok állni az "egy videót vagy egy képet bedobok, azt kész" stílusú bloggerek sorába... Na jó, ez nem igaz. De lesz néhány ilyen bejegyzésem...

Szóval itt az említett videó! 

 Megjegyzés: Köszönet Rike Papának, aki elérte, hogy majd' négy percig kikapcsoljam az agyam munkamániás felét! ;)

Szó sincs róla, hogy rossz napom lett volna. Sőt! Néhány szempontból nagyon jónak mondható, amire mostanság nem nagyon volt példa. Jó emberek vettek ma körül, de...

Mert mindig van de...

Nem bírom elviselni azt a tényt, hogy egyesek hol süketnek, hol vaknak, de a legtöbbször teljesen hülyének néznek. Mert ez van. Mindenkinek szíve joga azt tenni (vagy nem tenni illetve felvenni, levenni, megvenni, elvenni), amit csak akar, de hülyének nézni senkinek sem. Nem tudom, meddig bírom még egy alapos szájkarate nélkül, de nem vagyok benne biztos, hogy sokáig. 

Ismerem magam annyira, hogy tudjam: nem bírok megállni dolgokat szó nélkül (ilyenek például az igazságtalanság, az ujjal mutogatás, a mellőzés, a kirekesztés, a beskatulyázás vagy a hazugság). Sajnálom, ilyen vagyok; akinek meg nem tetszik, annak van egy jobb ajánlatom...

Persze, könnyebb lenne úgy tenni, mintha meg sem látnám/hallanám a dolgokat, de akkor belülről enne meg ez az egész. Ide legalább kiírom, amíg nem lesz rá alkalom, hogy elmondjam szóban is. Lehet, h sosem fogom megemlíteni senkinek. Mint ahogy azt sem, hogy velem mi a helyzet mostanság, amit ugye csak néhányan (szám szerint 3-an) tudnak.

Na. Kicsit lejjebb ment az a pumpa... De...

És egy nagy kedvenc az ilyen begőzölős napokra:

Általában boldogan köszöntjük fel barátainkat, ismerőseinket azon a napon, amelyen anno világra jöttek. És nekünk is jól esik olyankor üzenni, telefonálni, bulit szervezni, hiszen évente egyszeri alkalom ez minden ember esetében.

De most hova üzenjek?! Nincs hova írni, vagy nincs kinek telefonálni. Nincs. Elment. Csak emlékezni tudunk, pedig mennyire szeretnénk, ha nem kellene. Sokan vagyunk ezzel így, tudom. És szándékosan nem nevesítek. Nem akarok újabb bőrt lerángatni semmiről és senkiről. Róla meg főleg nem...

De ha egy madár köröz felettem az égen, akkor is eszembe jut, s ha "indul a busz", akkor is dobban a szív. De már csak a mienk.

Fericit ziua de nastere, Păsărilă!

Tudom, tudom... Nagyon rég jártam erre. Mentségem is van: MUNKA. Rengeteg minden történt az elmúlt egy hónapban, nehéz is lenne mindent leírni, de azért a legfontosabbakat összeszedtem.

1., Útjára indult az újjá (és mássá) formálta egyetemi lap, amelynek a főszerkesztője lettem. Az UNIVerZOOM nevet viselő, kéthetente megjelenő lap kicsit más lesz, mint az előző. Remélhetőleg kiszolgáljuk az egyetem hallgatóit egy izgalmas, érdekes lappal! Zsu barátnőmmel és Toncsival rengeteget dolgoztunk, ötleteltünk; s az első szám (Gólyaszám) már a nyomdában is van. Izgalommal várjuk az évkezdést, na meg a munkát; ami nem lesz könnyű, de mindent meg fogunk tenni azért, hogy jó dolog süljön ki az egészből.

2., A lap online verziója a Vas Népe Online-nal társult (illetve fog, mihelyt a domainbejegyzés meglesz). A főnököm (Török Tibor) sok mindenben segített (és segít) nekünk, sokkal tartozunk neki és reméljük, hogy meg fogjuk állni a helyünket ezen a fórumon is és nem hozunk szégyent azokra, akik hisznek bennünk (na meg magunkra)!

3., Táboroztattunk a Gyermekek Házában, ami tegnap ért véget. Nem mondom, hogy könnyű volt, hiszen egy éve nem csináltam ilyet, de kicsit talán megszakította a monotonitást az életemben. Iszonyúan elfáradtam, de jól esett.

4., A Savaria Karneválra meghívtam Martinát, egykori tanítványomat, aki teljesen beépült a bandába! Csabival Balázzsal, Ádámmal és Gergővel bejártuk az egész rendezvényt, sokat fotóztunk és nevettünk, na meg jól el is fáradtunk. De nagyon jó volt! Remélem, hogy jövőre Zsóka és István is csatlakozik hozzánk!

5., Dolgoztam, sokat; ám erről nincs mit írnom, hiszen amolyan napi rutinná vált már. Jövő héten megint megyek, már hiányzik. :)

Ami még visszavan a tanévig:

1., Gólyatábor:
Az új lappal már kint leszünk a Gólyatáborban, hogy megismerjék és bekerüljön a köztudatba. Sok munka vár ránk, és húzós lesz (főleg a szombati nap), de már várjuk!

2., Regisztrációs hét:
Elkezdődik az újabb félév, aminek az elején sok dolgom lesz (egyéni tanrend kérelem és tandíjcsökkentési kérelem benyújtása, tantárgyfelvétel, stb.), de jönnek a "régi arcok" is, és remélhetőleg minden jó lesz.

3., Iroda átvétele és újságíró stáb kialakítása:
A D épületben kaptunk irodát, amely rremélhetőleg nem sokáig lesz a lap "otthona". Nagyon kicsi a helyiség, ketten sem férünk el rendesen, de kezdetnek megteszi. Sokan jelentkeztek újságírónak (kb. 50-en), ám ebből csak 15-öt vehetünk fel. Nem lesz egyszerű, de megoldjuk!

4., Krakkói utazás szervezése:
Imádom Krakkó városát, és már vagy másfél éve nem voltam kint Zolinál. Nagyon hiányzik a lelkemnek! Több barátom is jelezte, hogy velem tartana, így nekiállunk szervezkedni! Mennék már...!

Jó kis hónap lesz a következő is, de remélhetőleg sok jó dolog is történik majd benne!

Na meg remélhetőleg egy kis időm is marad majd a blogomra...

 

Szokásos sörözős esténket töltöttük az A Clubban, amelynek - én személy szerint - egy jó negyed órával ezelőtt vetettem véget. Fáradtság és "nem odaillőség" ennek az oka. Közvetlen társaságomra nem lehet panasz, de azért mozogtak körülöttünk érdekes elemek...

Elsősorban egy szőke hajú srác látványától kezdtem meg a visszafejlődést, aki kis barátaival ácsorgott előttünk. Nem tudtam nem nézni, és ezt sajnos most nem pozitív értelemben írom. Totál belőtt séró, babapopsi simaságúra borotvált arc (gyaníthatóan láb és mellkas is), szedett szemöldök, szájfény...

Erről az "egyedről" az a sok, magán feminin vonásokat kihangsúlyozó emberke jutott eszembe, akiket egyszerűen nem tudok hova tenni... A férfi legyen férfi, ne "majdnem nő", szerintem.
Vessen rám követ, aki akar; de nőként nem feltétlenül az ilyen pasikat részesítem előnyben. Egyszerűen elképzelni sem tudnék magam mellett egy ilyen "férfit"...Valószínűleg idegesítene az, hogy több időt szán a a hajvasalásra, mint én; és tutira tovább is válogatja az esti bulira szánt ruhatárát... MIÉRT??? 

Mert persze: divat, és trendi...Vagy nem?! Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy "a pasi legyen igénytelen", de ezt ne...

Lehet, hogy bennem van a hiba... "Sajnos" én többre becsülöm a normál öltözködésű, esetlegesen borostás, normális frizurájú pasikat. Illetve lehet extrém, na de ne szorítsa el a nadrág szára a vérkeringését a lábában, és ne legyen szemüvege, ha nem is szorul rá látásügyileg, és ne legyen a haja az arca helyén... 

Feldolgozhatatlan, hogy miért vetemednek valószínűleg értelmes, felnőtt (ne feltételezzünk kapásból rosszat senki belső értékeirő címszó...) emberek ilyesmire...

Nem tartom magam maradinak, de ezt még mindig nem veszi be a gyomrom...Ez van...

Na, hogy rendbejöjjön a lelkivilágom, teszek ide valami szépet...:D Csak csajoknak...;)