Vergődés
2011.06.29. 17:38
Megmagyarázhatatlan, arcomra mosolyt csaló izgalomból és szívszaggató pillanatok keverékéből állnak a napjaim. Viszlát VN, viszlát képi ábrázolás szak, viszlát kollégium, na és persze viszlát barátok.
Érdekes szó az, hogy "viszlát". Megvan benne a remény bizonytalanul imbolygó öröme és az elszakadás fájdalma is. Remény arra, hogy még majd visszatérhetsz ide, s egyszer ugyanúgy ültök majd az aClubban az asztal körül vagy a Főtéren a többiekkel, mint ez alatt a két esztendő alatt olyan sokszor.
Amikor nézed egy padon ülve, hogy hogy tűnik el az éjszaka sötétjében egy jóbarát, akkor csak arra tudsz gondolni, hogy vajon látom-e még valaha? Lesz-e még több - sokszor szavak nélküli - beszélgetés? Adódik-e még alkalom arra, hogy egy-egy helyzetben csak úgy cinkosan összenevessek vele? Nem tudhatom előre, de minden csak rajtunk múlik.
Fáj elmenni, de tudom, hogy ott nekem jobb lesz. Nehéz lesz itthagyni azt a sok mindent, amit Szombathely adott nekem, de annyi biztos, hogy szeretettel és szívesen fogok majd ide visszajönni évente többször is. Mert Szombathely az én városom, és az is marad örökre.
Viszlát, Szombathely!
Szombathelyen élő/tanuló barátaimnak szeretettel:
Ezt pedig Atomnak, hogy sose unja meg :) :
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-Ani- 2011.07.05. 17:31:27
A blogodon figyelemmel kísérlek továbbra is. :)
Olya 2011.07.08. 19:05:58
Én is figyelem majd a Te blogodat!!! Vigyázz magadra, a családotokra!!!
Sok puszi!!! :)