Számadás és köszönet
2011.01.11. 19:34
Semmi sem történik ok nélkül. Sablonduma, valljuk csak be; ám mi van akkor, ha igaz?! Mi van olyankor, ha egy felsőbb hatalom irányítja azt a kis tyúksz*ros életünket, s ő irányít bennünket ide-oda a galaxisban?! Mert lehet. Miért is ne lehetne.
Hiszek abban, hogy nem hiába kerültem ebbe a városba, s nem voltak nélkülözhetőek az eddigi „ottlakások”, találkozások, ismeretségek sem. A barátok mindig barátok lesznek, a szerelmek valahogy mindig szerelmek maradnak. A részünké válnak, mindössze egy pillanat alatt. Ez van.
Megköszönöm a sorsnak a csodálatos krakkói estéket, a legcsodálatosabb sétákat a spanyol tengerparton, a magyarkeszi szellő érintését az arcomon – még ha akkor fáztam is tőle.
A Székesfehérváron töltött hebehurgya, a pesti fontos és a szekszárdi viharos éveket is mélyen magamban hordom. S most itt, Szombathelyen is karcolódnak a lelkembe az élmények. Gyűjtögetek, hogy idős koromban legyen miből feltöltődnöm.
Így – nem sokkal a huszonkilencedik születésnapom előtt – ideje azt a sok mindent megköszönni, amit én eddig kaptam.
Íme a listám - a teljesség igénye nélkül és nem feltétlenül fontossági sorrendben:
Anyunak azt, hogy erre a világra megálmodott, s hogy oly sok éven keresztül (és még most is) el-elkap karjaival, ha esnék…
Nagyszüleimnek, akiknek akkor is van egy jó szavuk, ha nekem már régóta nincs….
Testvéremnek, mert benőtt a fejünk lágya, s mert a világ legszebb, legokosabb és leghuncutabb unokaöccsével ajándékozott meg engem…
Tominak, mert bátyám helyett bátyám…
Nagybátyámnak, mert a nagybátyám lett, s családjának, mert egyre csak várnak…
Lacinak, mert vigyáz anyura…
Aczél Ildikónak, Benczéné Zsuzsa néninek és Adorjáni Endre tanár úrnak, mert megtanítottak mindenre, amit tudnom kell (nem csak szakmailag)…
Zsókámnak és Istvánnak, mert mindig tárt karokkal és őszinte öleléssel várnak…
Ági nővéremnek, mert megismerhettem…
Ádámnak, mert a rosszabbik felem…
Ferinek, mert gonoszabb mint én…
Boginak, mert a legjobb…
Judymnak, mert van nekem…
Szandrámnak, mert hosszú évek óta a barátnőm…
Atomnak, mert elvisel…
Bonyinak, mert miatta tudom, hogy a fáradtságnak több mélypontja is lehet…
Busának, hogy egy őrült...
Vicának, mert az enyémnél abszurdabb élete van néha…
Zsófianyunak, mert mindig van egy jó tanácsa…
Bettinának, mert a nevetésétől felderül az ég…
Reginának, Szilvinek és persze Verának, mert nélkülük nem lenne ugyanolyan…
Zsófinak, mert eltűri a nyavalyáimat…
„Fiaimnak” - Miklósnak, Gábornak, Balázsnak, Petinek, Gergőnek -, mert csak szeretni lehet őket…
„Lányaimnak” - Felcinek, Adrinak, Petrának -, mert szertelenségük mosolyt csal az arcomra…
Zsunak, mert ő A ZSU…
Andreának, mert BFF…
Petinek, Ádinak és Ákos öcsinek, mert szeretettel látnak…
Toncsinak, mert ő a legőrültebb ezen a világon…
Békési Csabinak, mert a szemembe meri mondani a véleményét... (igen hangosan)
Békési Csabinak, mert a szemembe meri mondani a véleményét... (igen hangosan)
Péternek (nem tudom, miért..:))
Az aClubban Attinak, Szabinak, Vámpírnak, Norbinak, Kingának és Luinak, mert egy elcseszett estén is emberként fogadnak…
Mindent annak, aki viszont álmodik...
Köszönöm, hogy vagytok!
Szerző: Olya
1 komment
Címkék: születésnap barátok család székesfehérvár szekszárd szombathely krakko aclub
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://olya.blog.hu/api/trackback/id/tr532577277
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tomancsa 2011.01.20. 15:03:55
Nincs mit! Remélem még egy fürtös,csicsergős,nagyszájú unokahugit is összetudunk majd hozni! Pár év múlva! Pusszancs!!!!!!!!!!