A késztetések, amelyek rávesznek bennünket bizonyos dolgokra - ha jobban belegondolunk - irányítják (ha csak tudat alatt is) rövidke életünket, ám mégis néha mellékesnek tekintjük őket. Pedig nem azok. Tegnap és ma például olyan késztetések dübörögtek bennem (amelyeket nem engedtem felszínre törni), amelyek ugyan pillanatnyilag valószínűleg jól estek volna és kicsit jobban éreztem volna magamat tőlük, de nem valószínű, hogy hosszútávon pozitív lett volna a hatásuk. Van ilyen. Néha le kell nyelni a békát.

Ha már a késztetéseknél tartunk... Rengetegszer éreztem késztetést arra az utóbbi egy hónapban, hogy bejegyzést biggyesszek erre az oldalra, de mondjuk úgy: nem volt publikus a gondolataim többsége.

 Történt velem egy s más ez idő alatt, pl. voltam Veszprémben meccsen (hát újdonság ez?! :)), voltam otthon is és lezajlott a Diáknapok is az NymE SEK-en, ám a pötyögés elmaradt. Miért is?! Nem tudom. Valahogy nem éreztem szükségét. Én nem úgy "üzemeltetek" blogot,mint Atom (kattints és olvass :)), aki szinte minden nap meglepi valami iszonyú jóval olvasóit. Tisztelem ezért, mert iszonyatos energia kell ehhez a "munkához", s én úgy látszik, hogy kevés vagyok hozzá...:)

Sajnos fotózni is kevés időm és lehetőségem volt az utóbbi egy hónapban, de a kedvenceimet feltöltöttem az indafotóra, s a blogom jobb oldalán a képekre kattintva meg is tekinthetőek.

Nemsokára jelentkezem...Remélhetőleg...:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.