A változás szele...
2011.07.26. 23:14
...süvít, lassan meg is süketülök tőle. De süvítsen csak, akár kapjon fel egy orkán, csak olyan helyre tegyen le, ahol fel tudom építeni a saját életemet. Nem másét, a sajátomat. Persze a barátaimat hozhatja velem egész nyugodtan, már ha ők is beleegyeznek.
Nagy döntést hoztam (hoztunk), s sokan mondják, hogy bátor vagyok, amiért ekkorát lépek. De hát ilyen hosszú lábakkal mekkorát is lehetne??? :)
Most már nem keserít el az elválás tudata, mert tudom, hogy lesz hova - van kikhez - visszamenni kicsit.
Vissza. Menni. Elmenni. Költözni. Újraépíteni. Stabilra építeni. Megemészteni, vagy megrágni és kiköpni. Valamelyik, vagy valamennyi.
Csalódtam sokat, de megtanultam belőle mindig az adott leckét. Nem rettegve nézek a jövőbe, mert akkor akár visszakozhatnék is. Nem szabad. Mindig előre kell menni, de néhány szálat nem szabad elvágni. Azok a léleknek kellenek.
Meg építeni is kell újabbakat, s talán egyszer majd szembe jön az utcán az, akinek szembe kell.
A SHORT LOVE STORY IN STOP MOTION from Carlos Lascano on Vimeo.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.