Új esztendőt köszöntünk ma, aminek én személy szerint rettenetesen örülök. A 2013-as év maga volt a horror, s jó dolog annyira kevés volt benne, hogy igencsak kutatnom kell az emlékek között, hogy egy valamire való bejegyzést létre tudjak hozni. Mert ugye a rosszat nem visszük át az új esztendőbe...

Hála Istennek léteznek az ember életében biztos pontok, akik mindig, minden körülmények között ott vannak a háta mögött, s akkor sem hagynak magunkra, amikor nyakig ér a Gangesz. Mert bizony volt erre példa bőven; s épp ezért óriási hálával és köszönettel tartozom nekik, hiszen nélkülük elvesznék.

Nevesíteni nem fogok, így biztosan nem hagyok ki senkit sem; s azt hiszem minden barátom ismer annyira, hogy tudja, hogy melyik szókapcsolat szól pontosan neki. A sorrend sem mérvadó, úgy írom, ahogy az eszembe jut.

Természetesen elsőként a családomnak mondok köszönetet, hiszen ők azok, akik életem kezdete óta támasztják a hátamat. Attól a bizonyos "felsőbb hatalomtól" kérek nekik egészséget és boldogságot, többet, mint ami 2013-ban megadatott! 

Köszönöm a "hazavárást" abban a messzi-messzi galaxisban (na meg a minden igényt kielégítő szállást is, ahol ugyan aludni a legkevesebbet szoktam, de azokért a beszélgetésekért megéri fáradtnak lenni egy kicsit...;)), a szeretetet, az évek óta tartó és a friss barátságokat is. Miattatok mennék egyetlen hívó szóra "haza", s ugyanezért tölt el rossz érzéssel mindig a búcsúzás. Imádom, hogy vagytok, s arra kérem a sorsot, hogy legyünk ott egymásnak még nagyon sokáig! :)

Köszönöm az átnevetett, rutinszerűen "átdolgozott" hétvégéket, a mérkőzések előtti/utáni/közbeni beszélgetéseket, az esti "duhajkodásokat", a néha szó nélkül való beszélgetéseket és az elég sűrűn előforduló hangtalan, könnyes röhögéseket! Köszönöm, hogy három éve befogadtatok és hogy azóta is ott lehetünk egymás körül! :)

A "második család" kifejezés gondolom többeknek ismert. Szerencsére nekem is van ilyen, s boldog vagyok ettől. Ugyan nap mint nap (sajnos) nem találkozunk, de mindig ott vagyunk egymásnak, s ez a fontos! Köszönök nektek mindent! Legfőképp azt, hogy vagytok! :)

Mint az már az előző bejegyzéseimből kiderülhetett: nem szeretem Budapestet. Szerencsére azonban sok olyan ember él abban a fenenagy fővárosban, aki fontos nekem, s akiknek azt hiszem, hogy én is számítok. Köszönöm hát nekik a fotós-túrákat, a múzeumlátogatásokat, a mozizásokat, a vacsorákat, a hajnalig tartó beszélgetéseket, a lelkisegély-szolgálatot, az esetleges költöztetést (remélem, hogy mostanában nem lesz rá szükség, vagy ha igen, akkor egy másik városba kelljen transzportálni a dolgaimat) vagy azt a néhány jó szót, amivel megpróbálnak jobb belátásra bírni.

Nem szoktam fogadalmakat tenni újév napján, most sem tettem; de annyit megígérhetek, hogy mindenkinek ott leszek, akiről tudom, hogy megérdemli. :) 

Legyen mindenkinek frenetikus új éve, hogy elfelejthessük a tavalyit... 

A kínai asztrológia szerint a ló évébe léptünk, amely határozottan pozitívabb lesz, mint az előző kígyó, vagy az az előtt sárkány éve. Legyen úgy! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.