Huszonegyedik alkalommal győzött a Magyar Kupa négyes döntőjében a Veszprém.

Nem született meglepetés, gondolhatná a laikus olvasó. Ez igaz is: a magyar bajnok hozta a kötelezőt. Vasárnap azonban a mérkőzés alatt mi - a Sportmax2-ben összegyűlt szurkolók - nem így gondoltuk. Fáradt, álmos kezdéssel "kápráztatott" el bennünket a csapat, sokszor a fejünket fogtuk a látottak miatt. A Szeged gárdája méltó ellenfélnek bizonyult aznap is, sőt. Az első félidőben végig vezettek, s a szünetre is így mehettünk ki.

Bíztunk abban, hogy Mocsai Mester helyreteszi a fiúkat az öltözőben, ami valamennyire sikerült is, s az utolsó pillanatban Marko Vujin találatával megnyerték a döntőt. Igen, Vujin keze ismét jókor sült el, mint ahogy 2009-ben a bajnokság utolsó meccsén. Ő már csak ilyen. De nálunk már csak idén mutogathatja tehetségét, mert elméletileg a Kiel-be igazol, négy évre. Kell ez neki, meg a csapatnak is lehetséges, hogy jobb lesz így.  

Visszatérve a hétvégére... Meg kell említeni a szervezést is. Vagyis a "nem létező" szervezést. Mint fotós akkreditáltam a rendezvényre, de elutasították a kérelmemet. Előfordul, bár Veszprém -téren nem szoktam meg mondjuk így (ehhez talán hozzájárul Vera barátném ügyes kis keze is). Természetesen az utolsó pillanatban jött az e-mail, így jegyem sem volt. Ettől függetlenül kimentem másnap délután, jöttek a csajok (Berni, Edina, Niki, aztán vasárnap Betti és a család is), és megvettem a belépőt. Igen, három éve először vettem valahova belépőt. Másnap mondjuk már nem kellett (itt ismét meg kell említenem Vera barátnőmet, aki "aranyos, mint a római galuska" ugye... :D). 

A játéktérre beérve egyből a sajtósokat kerestem. Találtam is vagy 4 fotóst, meg ugyanennyi billentyűhuszárt. Ennyi?! Nem kell a sajtó a rendezvénynek? A szervezőnek púp a hátán az egész? Meglátszott. Arról nem beszélve, hogy egy "egérlyukban" megszervezni egy négyes tornát? A horror jegyárakról nem is beszélve... Botrányos elemekből volt elég, de nem szeretnék erről több bőrt lehúzni. Akkor kidühöngtük magunkat (vagy elképedve álltunk), és kész. 

Ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam, mert régen szurkoltam már csak úgy. Nem láttam négyzetben a meccsek végén és nem kellett hajnalig cikket írnom. De azért fura volt... 

Na de nemsokára kezdődik a rájátszás, így beállhatok ismét a megszokott helyemre az Arénában... Azért mégis ott az igazi...;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.