...süvít, lassan meg is süketülök tőle. De süvítsen csak, akár kapjon fel egy orkán, csak olyan helyre tegyen le, ahol fel tudom építeni a saját életemet. Nem másét, a sajátomat. Persze a barátaimat hozhatja velem egész nyugodtan, már ha ők is beleegyeznek. 

Nagy döntést hoztam (hoztunk), s sokan mondják, hogy bátor vagyok, amiért ekkorát lépek. De hát ilyen hosszú lábakkal mekkorát is lehetne??? :)

Most már nem keserít el az elválás tudata, mert tudom, hogy lesz hova - van kikhez - visszamenni kicsit. 

Vissza. Menni. Elmenni. Költözni. Újraépíteni. Stabilra építeni. Megemészteni, vagy megrágni és kiköpni. Valamelyik, vagy valamennyi.

Csalódtam sokat, de megtanultam belőle mindig az adott leckét. Nem rettegve nézek a jövőbe, mert akkor akár visszakozhatnék is. Nem szabad. Mindig előre kell menni, de néhány szálat nem szabad elvágni. Azok a léleknek kellenek. 

Meg építeni is kell újabbakat, s talán egyszer majd szembe jön az utcán az, akinek szembe kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.