Morzsák és szilánkok

A blogom arról az igen furcsa, sokszor feje tetejére állított világról szól, amiben élek. Néha torz tükröt állít elénk a sors, hogy lássuk: rosszabb is lehetne. De most ilyen. És ez sem mindig jó. Ez van...

Keresés

Képeim az indafotón

Hozzászólások

Archívum

Feedek

XML

Álombeli álmomban...

2010.07.03. 15:11

Szinte minden éjjel álmodok, rengeteg észbontó kép suhan át az agyamon éjjelente. Atom is meg van áldva hasonlóval, ő már próbálja irányítani is. Én csak sodródom az árral, s félelmetes dolgok kerekednek ki olykor az egészből...

Tegnap éjjel valószínűleg vegyítette az agyam a TrueBlood című sorozatot és az Alice Csodaországbant, ez lett belőle...

Két ajtó van előttem. Rángatom az egyik kilincsét, és nagy nehezen ki is nyílik. Benézek, de valaki megfogja a vállam, és visszahúz. A másik ajtóhoz terel, ami zárva van. Ki kell nyitni valahogy, be kell jutnom, mert valami vonz befelé.  A sötétben valamiféle szerszámot keresek, amivel kinyithatnám vagy szétverhetném a zárat. Egy kéz nyúl megint felém, és egy kulcsot nyúlt oda, ami – milyen érdekes – épp a zárba illik. 

Belépek az ajtón, és nem hiszek a szememnek. A titokzatos idegen már a kezemet fogja, és úgy sétálunk át az egész hihetetlen téren. Van itt minden: a hajamat összeborzoló bohóc, fejét a falnak csapkodó fura, emberszerű lény; és sok barátom, akiket Pesten, vagy éppen Szekszárdon ismertem meg. De mind furcsa. Fekete a szemük, és furcsán viselkednek.  
 
Próbálok valami infóhoz jutni, de nem megy: senki nem válaszol. Az idegen egy épület felé hív. Bemegyek – nem is lenne más választásom.

Odabent 16. századbeli ruhákban sorakoznak az inasok, s mindegyik rám vár. Az egyik a fürdővizemet készíti, a másik csokoládéval kínál, meg még ki tudja, hogy mit nem tesznek. A névtelen férfi elfordul, amikor fürdök, még mindig nem láttam az arcát, csak a hajának színét. Valami fura színű ruhát adnak rám, ami nagyon szép, de nekem idegen.
 
Egy terembe vezetnek, de a férfit nem látom sehol. Egy hosszú asztal végére ültetnek, és vacsorát raknak elém. Isteni epres sütit szolgálnak fel, s a pincér nem más, mint az egyik barátom. Megörülök neki, de ő nem viszonozza, rám sem hederít. 

Egyszer csak kivágódik egy ajtó, és belép rajta az ismeretlen férfi. Felém tart. Most már látom az arcát. Barátságosan mosolyog, de a szemétől megijedek: csak úgy vibrál. Nem értem, amit mond, nem az én nyelvemen beszél. Táncolni kezdünk a teremben, és alig tudom tartani a lépést. Ránézek, és olyan ijedtség fog el, hogy azt érzem, hogy futnom kell.
 
Rohanni kezdek kifelé, el is érem az ajtót. A verandára érve visszanézek. Nem jön utánam, hanem már egy másik lánnyal táncol. Megnyugszom. Kifelé sétálok, de a barátaimat már nem látom sehol.

Visszamegyek a két ajtóhoz, s benyitok a másikon, s a számomra fontos emberek pedig ott állnak mosolyogva, egy hatalmas tortával…
 
Szívesen fogadom a megfejtéseket!!! 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szerző: Olya

3 komment

Címkék: barátok álom félelem idegen alice csodaországban trueblood

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://olya.blog.hu/api/trackback/id/tr732127198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Ani- 2010.07.06. 11:34:14

Ezt érdemes lenne megfejtetni! :)
Válasz erre 

Olya 2010.07.06. 12:02:25

@-Ani-:
Igen, szerintem is! :) Próbálkozunk vele, de nem sokra jutottunk egyenlőre...:)
Válasz erre 

vorinori 2010.08.02. 19:31:25

Hű, nem mondom, szép kis álom! :) Ha figyelmen kívül hagyjuk a jelentéktelen és értelmetlen cifraságokat, és azt vesszük alapul, hogy minden jelent valamit, akkor szerintem az álmod a következőket jelentheti: a titokzatos idegen az az ember, akit magad mellett tudnál (fogta a kezed, kulcsot adott), ám félsz attól, hogy ha belép az életedbe valaki, akihez komoly szálak fűznek, a barátaidat "elveszíted" (fekete a szemük, furcsán viselkednek, amikor az idegennel vagy). A furcsa színű ruha egy képzeletbeli ruha, ami azt jelképezi, hogy félsz attól, sőt, nem tetszene, ha ez a titokzatos idegen -számodra- furcsa normákat, szokásokat, életet "erőszakolna" rád, akár egy ruhát, amit sosem hordanál. Aztán ebben a közös életben -vagyis az álmod szerint a bálban- nem tudod a lépést tartani az idegennel, ráadásul nem is beszéltek egy nyelvet. Ez az összeférhetetlenség, a rád kényszerített "ruha", a barátaid elvesztésének és nemtetszésének veszélye neked már sok lesz, és elmenekülsz. És végül a kellemesebb, jobb utat választod, hiszen a másik ajtó mögött újra a régi barátaid vannak. Már nem kell választanod, hiszen otthagytad az idegent. Nem lesz többé "vajon mit szólnak majd?" érzés, és mindenki hepi újra.
Lehet, hogy nagyon melléfogtam, de nekem ezt jelenti ez az álom. Ha ismerném az életed, persze biztos okosabb lennék. :)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása