Minden. Kivétel nélkül. Talán csak néhány kapcsolat nem. Új tanév egy új iskolában, nemsokára új lakás, de a régi dilemmák. Kötődések, amelyek erősebbek, mint amivel elbírok. Félelmek, gyötrelmek, kínlódások.

Nem szeretem ezt az időszakot, ám mégis valami hajt előre. Talán csak az életösztön, na meg az, hogy vannak, akik szeretnek. Feltételek nélkül, igazán. Akik nem, azokat elengedem, mostantól kezdve. 

Sok terv kavarog a fejemben, sok a tennivaló mostanság. Remélhetőleg egy jobb, szebb, kedvesebb jövő vár - s végre nyugalom. Csak egy kevés, hogy érezhessem, hogy élek. Úgy igazán.

Mert nem kérek én semmi mást, csak hogy legyen mit ennem, hol aludnom, hogy a családom, na meg a barátaim rendben legyenek. Semmi mást. Tényleg.

https://www.youtube.com/watch?v=DnGdoEa1tPg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.