Veletek...

2012.01.12. 16:44

Tudjátok, nagyon fontosak vagytok. Mind. Talán ezt nem is kellene mondanom, de megteszem, mert szerintem ezt nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Sokszor tényleg csak ti vagytok a remény, a "fény az éjszakában", a mentsvár. Önálló, magát eltartani képes emberként élek, de mégis kell kapaszkodó. Anélkül nem megy, nem működik úgy semmi sem. 

Jól esik a bizalom, a szeretet, a féltés, az örömkönny, a fáradt napon odavetett "hé, ne szomorkodj"; s kellenek az érzelmes, szeretetteljes délutánok. Így van béke a lelkemben, tőletek, miattatok. Értetek. 

Ti, akik nap mint nap hiányoztok, minden mosolyotokkal ápoljátok elnyűtt lelkemet, s újraélesztitek minduntalan azt a szívet, ami itt bent dobog. Néha kicsit gyorsabban, néha alig érezhetően, hangulattól és lelki egyensúlytól függően. 

Köszönöm az óesztendőt, s azt meg különösen, hogy veletek kezdődhetett ez az eddig felemás új év. Bizton állíthatom, hogy ha rajtam múlik, lesz még sok ilyen közös programunk. Ott, ahol minden elkezdődött és talán máshova is elvezérel bennünket a jószerencse.

Életem harmincadik évét lassan betöltve is ezeknek a kapcsolatoknak élek, amelyek nemhogy nem kerülnek pénzbe, hanem lelkem bankjának szinte az egyetlen bevételei.

Köszönöm.

Szerző: Olya

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://olya.blog.hu/api/trackback/id/tr713540422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Ani- 2012.01.21. 22:23:52

Ez nagyon szép...

Olya 2012.01.22. 19:04:24

@-Ani-: Köszönöm szépen, de ha úgy nézzük, nem az én érdemem. A barátaimé. :)
süti beállítások módosítása