Már megint az őrült amerikaiak...
2011.10.07. 21:33
Sok dolog van, ami nem tetszik abban a nagy, csillogó-villogó országban (több mindent el is ítélek), amelynek persze a belseje inkább rohad, mint fénylik, de egy biztos: az egyetemeik és az azokon zajló sportélet nem hiába közismertek. Más a rendszer - mondhatnánk mi, európai (és főleg magyarországi) népek, de nem feltétlenül csak ez a különbség.
Ha csak a különböző csapataik körüli felhajtást nézzük, bizony elszégyellhetjük magunkat. Évről évre, Olimpiáról Olimpiára ontja magából az USA a tehetségesebbnél tehetségesebb gyerekeket (lehet miből válogatni nyilván...), akik nagyrészt egyetemisták, s a legjobb edzői stáb tudatosan készíti fel őket az utolsó szempillarebbenésre is. Ez a dolguk, mondhatnánk.
(És hol is vannak a mi edzőink?! Jó része épp valamelyik amerikai egyetemen. Ja, és például hol edz több úszónk is?! Ugyanott... Mert ott megvannak a feltételek.)
Persze, szajkózhatjuk folyamatosan azt is, hogy a csodaruháknak és a fél gyógyszertárnyi doppingnak köszönhetően lesznek azokká akikké, de mégiscsak a nyakukban maradnak az érmek és ugyanúgy ott vannak az élvonalban. Általában az elsők között, mert náluk nem divat nem nyerni és bef*sni a döntő pillanatban. Az csak nálunk "népbetegség". Ott csak nagy ritkán remeg be a kéz, láb vagy egyéb más testrész, mert az nem elfogadott. Talán droidoknak is titulálhatnánk őket, de van-e jogunk ehhez egyáltalán?! Mindaddig, amíg irigységből mondanánk ezt, addig nincs.
Sajnálhatjuk Cseh Lacit, aki "örök második" Michael Phelbs mögött, vagy nézhetjük ámulva az amerikai kosárlabda válogatottat (pl. Kobe Bryanttal a főszerepben), aminek a tagjai egyedül lealáznák a Falco-t vagy a Körmendet is. Vagy mindkettőt egyszerre.
A lényeg az, hogy észhez kellene térni... Sürgősen...
De hogy visszatérjek az eredetileg posztolni vágyottakhoz...
Létezik abban a hatalmas csodaországban egy város, Ohio a neve. Egyetemükön - mint mindenhol arrafelé - rengetegen edzenek, s küzdenek Alma Materük színeiben hétről hétre. (Itt jegyezném meg, hogy a magyar egyetemi bajnokságokról sem ártana lelapátolni a méteres por- és salakanyag-réteget...)
Ezen csapatok köré természetesen buzdítósereg is szerveződött már elég régen, amik nem ide-oda ugrabugráló lánykákból állnak (mint például az MKB Veszprém arénájában vonagló, a ritmusérzéket maximum hírből ismerő, 15 éves kislányok), hanem hatalmas zenekarból és (nem mellékesen) tornászokból összeválogatott Cheerleader-teamből.
Ez a felállás Amerikában nyilván nem számít egyedinek, mert az a csapat nem is csapat, aminek nincs ilyen "háttérszolgálata", de mi csak néznénk adott esetben, ha meghallanánk/látnánk őket élőben! (Ó, Istenem, bárcsak láthatnék egyszer a helyszínen egy amerikai focimeccset...)
Az Ohio University zenekara nem mondható éppen vaskalaposnak vagy tradicionálisnak. Sőt! A legfelkapottabb slágereket is feldolgozza a menetelő banda, amelynek története 1924-ig nyúlik vissza, s nyilván valóan nem hiába zsebeltek be az elmúlt időben több díjat is. Ahogy a cheerleader-csapatoknak, úgy a zenekaroknak is évente megrendezik az országos bajnokságot, amelyet az ohio-i team már többször meg is nyert, ami (valljuk be) nem is csoda!
Egy kis ízelítő:
Jól csinálják, amit csinálnak, ez egyszer biztos. (Nálunk miért nem lehet ilyet?! Konganak a csarnokok meccs idején az egyetemeken...)
Most, hogy kimérgelődtem magam - noha tudom, hogy sosem ér el a megfelelő fülekhez a mondanivalóm egy része - kicsit lehiggadtam. És nézek még néhány hasonló videót...:) És tervezgetem az utamat Ohio-ba... Valaki csatlakozna esetleg? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
