Már rég nem írtam ilyen jellegű bejegyzést, hát most megteszem. Igazából semmi nem változott, minden ugyanolyan rohanós, mint eddig. A napok ugyanúgy telnek: suli, majd esetlegesen és naptól függően munka, majd klub a Teafarm tagjaival, aztán alvás.

Ismét elkezdtüln squasholni, immár bővített kerettel: Judy Csabival én padig Atommal párban. Vicces jelenetek és sok nevetés a jellemzőaz "edzés" alatt, másnap pedig némi izomláz is. Jót tesz a mozgás, jó érzés újra sporttól elfáradni.

Hála az égnek, poénokban sem szenvedünk hiányt; baráti társaságomnak és csoporttársaimnak köszönhetően mindig van ok egy hatalmas nevetésre! :) Mondjuk Bonyi néha eléggé a tűréshatáron táncol, de hát ő a Bonyi! :D

A gondolatok, amik a fejemben cikáznak sok mindennek köszönhetőek, elsősorban az anyagi helyzetem generálja őket; de bízom benne, hogy ez a közeljövőben realizálódni fog. Az, hogy másodsorban mitől születnek a gondolatok, szerintem sejthető; de erről elvből nem beszélek.

Mindenesetre nem ülök ölbe tett kézzel, mert úgysem hullik minden az ölembe; na meg amúgy sem menne. A sors majd rendez mindent, ahogy az meg van írva, én pedig nem fogok hadakozni. Épp Atomnak mondtam tegnap éjjel, hogy úgy érzem Szombathely az a város, ahol az életemet le fogom/le szeretném élni. Persze csak az biztos, ami már megtörtént, így kénytelen vagyok felsőbb hatalomra hagyatkozni.

Így a végére egy dal és egy videó, amit egyszer Ervin mutatott nekem. Szóljon most neki, és az összes barátomnak is persze!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.