Az életben előfordulnak olyan mondatok, dialógusok, amelyeket érdemes elolvasni, még akkor is, ha a szereplőket valaki nem ismeri. Némelyik elgondolkodtató; van, ami aranyos...

MKB Veszprém-Pick Szeged (III.) meccsen:
A pálya szélén szurkoltam végig, innen kicsit jobb, mint fentről... ;) Plusz olyan dolgokat hallani a pályáról is és a közönségből is, hogy az ember néha csak les, vagy éppen nevet! :D
A meccs második félidejében, 16 gólos vezetésnél az egyik szurkolótársunk elkezdte skandálni a "Harcoljatok!" rigmust. Mindenki csak nézett rá furán, hogy "Ezt most minek?!", mire rájöttünk, hogy a szegedieknek ordítja, hogy szedjék össze végre magukat, na meg hogy az a 20 szimpatizáns, aki elkísérte őket ébredjen fel és szurkoljon a csapatáért! Vicces volt, amikor az egész törzsszektor rákezdte. A szegediek meg még akkor sem... Életemben először "esett ki" a számon, hogy "Hajrá Szeged!", és nem cinkelés gyanánt...

Valamikor a vizsgaidőszak elején a szobám falai között:
Toncsi: Ha gazdag leszek, kapsz pénzt, meg állást!
Balázs: Jah... Kapok egy ötforintost, és beállhatok a sarokba...

Koncerten:
Egy uszkve 150 centiméter "magas" hölgyemény elém furakodott, majd hátra és felnézve ezt kérdezte: "Ne haragudj! Látsz tőlem?!" Asszem igen... Hangzott a válasz, és elképedt arcomról tudomást sem véve fordult vissza a színpad felé a lányka.
 
Budapest, Blaha Lujza téri aluljáró:
A "Jó a s*gged!" felkiáltás mindenkinek jól tud esni. Főleg egy olyan reggelen, amikor azt sem tudod, hogy merre van az előre. Én is megkaptam, de a fogatlan, 70 évesnek kinéző, reggel már totálkáros "hajlékonytól" annyira nem esett jól... Miért az ilyenek találják meg az ember lányát???

Budapest, Oktogon:
Péntek este tíz óra magasságában Rikével 'A' pontból 'B' pontba tartottunk éppen, amikor meghallottam a tűzoltók szirénájának hangját. Reflexből vettem elő a telefont és tárcsáztam Bonyi számát; a beszélgetés valahogy így hangzott:
Bonyi: Szia! Mi újság?
O.: Szia Bonyi! Zúznak a tűzoltók!
Bonyi: Igen?! Hol?!
O.: Az Andrássy-n... :D
Bonyi: Baaaazzzzm*g.... :D

Szintén a szobámban:
Aki ismer, az tudja, hogy fanatikusnak is nevezhető Veszprém-szurkoló vagyok; s így nyilvánvaló, hogy Marian Cozma halála is ményen érintett, s így van ez a mai napig is. 2010-ben Magyarországon nagyon kevés olyan ember van szerintem, aki nem hallott a tragédiáról, s nem látott egy-két képet a meggyilkolt sportolóról... Nekem sikerült összefutnom egyel... (pont nekem...) A dialógus a következőképpen hangzott:
XY: Ne haragudj, hogy megkérdezem, de kit ábrázol az a kép a falon?
O.: Nem haragszom, Marian Cozmát ábrázolja.
XY: Bocsi, nem ismerem a színészeket ilyen jól...

WTF????????????????????????????? :O:O (A festmény egyébként Szűcs Ádám csoporttársam munkája!)

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.