Virágok. Rengetegszer fejezzük ki érzéseinket velük, hiszen néha tübbet mondanak ezer szónál. Pedig nincs is hangjuk.

Ritkán kapok virágot, de lehetséges, hogy jobb is így, hiszen jobban tudok neki örülni. Nem szoktatott hozzá senki, hogy minden héten hatalmas kazlakat kapjak, de nem bánom.

Igazából úgy gondolom, hogy a férfiak nagy része nem mer virágot vinni a neki kedves nőnek. Mert mit szólnak az ismerősök/haverok... Na, ez a ciki, nem az a csokor virág, amit esetleg a kocsi csomagtartójából csempész elő valaki, csak hogy meg ne lássák mások... Pedig néha igenis kell "csak úgy" is a gesztus! Nem csak akkor kell elárasztani a lakást vörös rózsával (amit mellesleg én személy szerint elcsépeltnek és túlmagyarázottnak tartok), ha vaj van a fülek mögött... Na de mindegy.

Ma - felemás hagulatom lévén - nagyon jól esik nézni (ha csak virtuálisan is) ezeket a gyönyörű, a természet által megalkotott csodákat.

Néhányat meg is mutatok nektek, hátha kell egy kis vizuális plusz a napotokhoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.