Talán jelen lesz ismét a múltból
2011.11.04. 00:41
Gondolom mindenkinek van egy kedvenc helye a világban. Kell is, hogy legyen, hiszen a mindennapi monotonitást -szerintem - kizárólag úgy lehet elviselni, ha van egy motiváló tényező, ami - mint egy célszalag - lebeg előttünk. Nekem ilyen az, hogy Húsvétkor végre ismét eljussak Lengyelországba.
Krakkó. A VÁROS. Csupa nagy betűvel. Sok érzés két szóba tömörítve: plátói szerelem.
Igen, reménytelenül bele vagyok zúgva a Visztula partján fekvő varázslatos településbe!Többször jártam már ott, de sohasem elég belőle. Neki én csak egy vagyok a sokból, de nem érdekel.
Ott állni a Rynek-en, s egy széles mosollyal az arcomon beszippantani a hűs levegőt, beszélgetés közben meginni egy bögre forró csokit Zolival vagy felsétálni a várba nekem maga a boldogság!
Három éve már, hogy nem róhattam utcáit... Meglehetősen keserves volt ez az időszak nélküle, de most újra felragyog a remény csillaga, s engedi szövögetni szépséges álmaimat. Tavasszal. Már csak néhány hónap, s ismét átölelhetem. Mert ott lesz, s én is. De félek: mi van, ha már nem úgy lesz, mint rég volt?! Akkor történik majd minden másképp, de úgyis épp olyan jó lesz! Nekem biztosan! Csak már legyen!
Nem tudom, hogy képes leszek-e kivárni. A szervezés majd ideig-óráig biztosan leköti a figyelmemet, de kétlem, hogy nem kattanok be teljesen ahogy közeleg az idő. :) Gyertek velem, ha van kedvetek, s ismerjétek meg Őt! Azt, aki egyetlen pillanat alatt elvette az eszem...:)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.